Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szinkovich Márta: Járási központi irattárak felállítása Baranya megyében / 28–45. o.

- 28 telén, utóbbi bizonyos speciális gazdaságtörténeti kutatások számára jelenthet csak értéket. Mivel azonban az iratok érkezési sorrendjükben vannak iktatva és lerakva, csupán ezek tengeréből lehet kihalászni a kutató számára szükséges, elvi, szervezeti, gazdaságtörténeti jelentőségű iratanyagot. Hasonlóképen áll a dolog a Földmüvelésügyi Népbiztosság 58 csomót kitevő, bár ügyosztályonként tagolt iratanyagában. A tárgyi rendezés a kutatás számára hozzáférhetővé tenné a sok érdektelen anyag között megbúvó valóban történeti forrásértéket jelentő anyagokat. Ahol pedig az iratokat úgyis egyenként, vagy kisebb sorozatokban kell kiemelni a nem tanácsköztársasági iratok közül - mint például a későbbi években iktatott, de tanácsköztársasági provenienciáju iratoknál - ott úgyis kézenfekvő, hogy más rendezési lehetőség hiján a tárgyi csoportosítás jöhet egyedül ésszerűen számitásba. Itt vetem fel, hogy az uj tanácsköztársasági fondok kialakitásával egyidejűleg gondoskodni kellene arról, hogy a régebben azok iratanyagából kiemelt és jelenleg a Belügyminisztériumban és a Párttörténeti Intézetben őrzött iratok visszakerüljenek eredeti helyükre, mivel a külön őrzés okai ma már nem állnak fenn. A felsorolt rendezési munkákkal párhuzamosan repertóriumok, fondismertetések és dokumentum-gyűjtemények készülhetnének, ami azonnal gyakorlatiasabb^, tehetné a rendezés fárasztó munkáját és jelentős mértékben elősegítené a Magyar Tanácsköztársaság történetének sokoldalú feltárását. Mindez természetesen nagytérjedelmü, hosszú ideig tartó és sok munkaerőt igénybe vevő feladatot jelentene, de mint már kifejtettem, feltétlenül megérné a fáradságot és az Országos Levéltár igy kialakuló Tanácsköztársasági Levéltára, amely külön referenciát Í3 képezhetnem a Levéltár egyik büszkeségévé válhatna! Szinkovich Márta: JÁRÁSI KÖZPONTI IRATTÁRAK FELÁLLÍTÁSA BARANYA MEGYÉBEN A járási központi irattárak felállitását a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 45/1958. sz. rendelete mondja ki. A hivatkozott rendelet 4.§ 3. bekezdése a következőképen intézkedik: "A községi tanácsok jegyzékbe felvett iratfajtáit keletkezésüktől számított 5 év elteltével további irattári megőrzésre - jegyzőkönyv felvétele mellett - a járási tanácsok veszik át. A járási tanácsok a községektől átvett iratanyagot a saját anyagukkal együtt őrzik, majd selejtezik." Bár a rendelet nem használja a "járási központi irattár" kifejezést, azonban az, hogy a fent idézett rendelet vonatkozó része erről beszél, kétségtelen. Mindenekelőtt a leghivatottabb fórum, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának álláspontja döntő ebben a kérdésben. Már pedig a Levéltári Osztály vezetője, Szedő Antal elvtárs 1960 decemberében a levéltárak államosításának 10. évfordulóján tartott ünnepi gyűlésen kijelentette:"Egy harmadik érdeme a 45/1948. rendeletnek, hogy a járási központi irattárak létesítésével egy fontos lépést tesz meg azon az utón, mely egy fontos, a történelmi levéltárak és irattárak között átmenetet képző intézmény, a központi irattárak, az átmeneti levéltárak megvalósításához vezet. A járási irattárak a járás anyagán kívül 10 évig fogják őrizni a községi tanácsok ügyvitelében már nem szükséges iratokat. Országosan nézve a helyzetet, több megyében szépen haladnak a járási irattárak szervezésével.