Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Réti László: Észrevételek az Országos Levéltár tanácsköztársasági fondjainak kialakításához / 24–28. o.
- 25 tos megsemmisítő tevékenysége, a különböző selejtezések, a háborús károk és az 1956os ellenforradalom következtében megsemmisült. Különösen nagy jelentősége van tehát a történelmi kutatás szempontjából a még visszamaradt iratanyagnak. Mégis azt látjuk, hogy az eddigi történelmi feldolgozások,-kevés kivételtől eltekintve - nem, vagy csak igen kis mértékben használták fel ezt a jelentős forrásanyagot. Ennek oka abban keresendő, hogy az iratanyagot levéltárunk még nem hozta abba az állapotba, amely a történelmi kutatás elősegitése érdekében feltétlenül kivánatos lenne, és hogy annak érdekében sem tettünk meg még mindent, amit meg kellene tenni, hogy a történelemkutatók figyelmét megfelelően felhívjuk erre a rendkivül értékes és jelentős forrásanyagra. Igaz, 1959-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40-ik évfordulója alkalmából, megjelent a Levéltári Közleményekben az ismertetés "A Magyar fanácsköztársaság történetének forrásai az Országos Levéltárban" cimmel. Ez azonban túlságosan átfogó, általános jellegénél fogva legfeljebb arra volt alkalmas, hogy a kutatók figyelmét a forrásanyagra felhivja, de a kutatáshoz más jelentős segitséget nem tudott nyújtani* Annál inkább igy volt ez, mivel általános jellege mellett ez a forrás-ismertetés még sok téves adatot is tartalmazott. Az anyag feldolgozatlansága, rendezettségének alacsony foka, a fondók következetes szétválasztásának hiánya okozta, hogy ismertetésre kerültek itt nagy számban olyan dokumentumcsoportok, amelyek nem tanácsköztársasági eredetűek. Például "A Magyar Tudományos Akadémia... szubvenció kérése", cim alatt 1 / vastag iratköteg található, amely az első világháború alatti, magyar imperialista expanziós törekvéseket szolgáló balkáni "tudományos-gazdasági" kutatások beszámolóit és a kutatás folytatásához szükséges állami támogatás költségelszámolásait tartalmazza. Ez igen érdekes anyag, megmutatja, hogy valójában milyen célokat követett a Magyar Keleti Kulturközpont, /Turáni Társaság/ - melynek vezető szelleme már akkor gróf Teleki Pál volt - az első világháború alatt. A Tanácsköztársasághoz azonban csupán annyi köze van, hogy egyetlen feljegyzés a hatalmas iratkötegben arról szól, hogy az 1918-as szubvenció elszámolása a Tanácsköztársaság idején megtörtént. Aki a Tanácsköztársaság történetét kutatja, annak ez semmit sem mond, aki viszont az első világháború alatti magyar terjeszkedő politikára vonatkozó anyagot keresi, az itt és igy biztosan nem találja meg. Ugyanebben az iratanyagban sok olyan dokumentum van, melyeknek csupán anynyi közük van a Tanácsköztársasághoz, hogy a proletárdiktatúra idején ráirták: "a forradalmi átalakulás miatt tárgytalan, ad acta", tehát a legilletékesebb módon kinyilvánitották, hogy ezen iratoknak semmi közük sincs a Tanácsköztársaság történetéhez. Mindezeket az anyagokat ki kellene emelni a Tanácsköztársaság fondjaiból és oda helyezni ezeket, ahová valók, ahol a kutatók meg is találhatják. Vannak azután az emiitett forrásismertetésben olyan hibák is, sajnos elég nagy számban, amelyek nem az anyag rendezetlenségéből, a fondok szétválasztásának hiányából erednek. Igy ugyancsak a Közoktatásügyi Népbiztosság iratanyagának ismertetésénél kissé figyelmesebb vizsgálódásnál azonnal szembeötlik, hogy itt nem csupán a VII. Művészeti Főosztály, 2// illetve csoport iratanyagáról van szó. Igy a«35 oldalon ismertetett 7, 8 és 12. tétel a II. csoporthoz, a 14. tétel a VII. csoportGycfrffy Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság törtéhetének forrásai az Országos levéltárban. Levéltári Közlemények, 1959, XXIX. évf. 36. o. Teljesen következetlenül használja itt a szerző a fodnképző elnevezését is. A 34 oldalon VIII. zene, szinház, irodalom és képzőművészeti csoportról, kissé lejjebb ugyanilyen nevű osztályról beszól, mig a következő oldalon már Művészeti Főosztályról van szó. Ez utóbbi teljesen helytelen, a Tanácsköztársaság idején nem főosztályok, hanem csoportok voltak a népbiztosságokon.
