Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Réti László: Észrevételek az Országos Levéltár tanácsköztársasági fondjainak kialakításához / 24–28. o.
- 24 ágazatához hasonlóan - a helytörténeti munkabizottság felállítása lehetne. Ez tartaná kezében a helytörténet egész problémakörét, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt. Ez tehetne javaslatokat a LOK felé e munkánk tudományos színvonalának fejlesztésére, kézirataink lektorálására. Ez kereshetné valamilyen irányban a megoldást a nem-levéltárosok tollából származó helytörténeti kéziratok szakmai felülvizsgálatára és esetleg a publikálás lehetőségének kérdésére is. A Népművelési Intézet, a pedagógiai főiskolák egyre céltudatosabban teszik stúdiummá hallgatóik számára a helytörténettel való ismerkedést. Indokolt, hogy az a levéltáros-gyakornok, aki munkaidejének harmadrészét majd a helytörténet kutatásában fogja eltölteni, legalább annyi ismerettel birjon e foglalkozásra nézve, mint az az általános iskolai történettanár, aki működése során sokkal ritkábban kerül kapcsolatba a helytörténettel. Indokolt tehát, hogy a helytörténet a levéltárosképzés stúdiumává váljék. Befejezésül szeretnék visszatérni a falutörténet kérdésére. Itt nem szükséges megismételni az 1959. évi egri helytörténeti vándorgyűlésen elhangzottakat /ez a vitacikk megjelent a Századok 1960. évi kötetének 333. lapján, k falutörténeti forrásközlés kérdése címmel/. A területi levéltárakban leggyakrabban kutatott téma a falutörténet. A tanácsok részéről is időről-időre megújuló, néha csökkenő, néha erősödő igény mutatkozik eziránt a levéltárakkal szemben, különösen akkor, ha a tapasztalat megtanítja őket arra, hogy a falusi pedagógus nem bir megbirkózni a feladattal. A területi levéltárak igen értékes szolgálatot tehetnének a tanácsok részére azzal, ha a földreform-kutatások befejeztével megkezdenék a rendszeres falutörténeti forrásközlést, majd pedig saját gyűjtőterületükre nézve kellő tudományos színvonalon, feldolgozások formájában is, elvégeznék a falutörténet alapvetését. Ha azt kívánjuk, hogy a területi levéltár, környezete szemében, végzett munkája jogcímén is, tudományos intézménynek minősíttessék, akkor azt az egyre erősödő igénynek megfelelően a helytörténetírás tudományos műhelyévé kell fejleszteni, kifejezetten a saját gyűjtőterülete javára kell a történeti ismeretközlés szolgálatába állítani. Ezt a célt pedig a fentebb javasolt és azokhoz hasonló tudományszervezési feladatok elvégzésével lehetne megvalósítani. Réti László: ÉSZREVÉTELEK AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR TANÁCSKÖZTÁRSASÁGI FONDJAINAK KIALAKÍTÁSÁHOZ * Az Országos Levéltár a Magyar Tanácsköztársaság történetének igen jelentős dokumentum-anyagát őrzi. A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt a forradalmi párt - a helytelenül végrehajtott egyesülés következtében - nem fejthetett ki irányító, vezető tevékenységet és ezért a forradalmi tevékenység irányítása államhatalmi szervek - Forradalmi Kormányzótanács, népbiztosságok - feladatává vált. Ezek iratanyagának túlnyomó többsége, mintegy 80-90 *-a f . az ellenforradalom tuda* A szerkesztőség a dolgozatot mint vitacikket közli és kéri folyóiratunk olvasóit: minél többen szóljanak hozzá e kérdéshez. /Szerk./ •
