Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Soós Imre: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban / 18–24. o.

- 23Mindenesetre a földreform-kiadvány dolgára az lesz a méltányos korrektivum, ha a LOK ezirányu helyes elgondolásának megfelelően a területi levéltárak is készítenek helyi kiadványt, ha ezt a tárgyi és személyi feltételek lehetővé teszik. Egy másik szempont, melynek alapján a területi levéltárak helytörténeti A munkáját mérlegre kell tannünk, az alkalmazott műfaj kérdése. Az egyik levéltároskutató helytörténeti olvasókönyvet, a másik forráskiadványt szerkeszt, egy harmadik pedig az újonnan feltárt adatait értékelő analizissel mindjárt fel is dolgozza tanulmánnyá. Van, aki népszerűsítő jellegű kiadványt készit, a másik pedig a nagykö- - zönség érdeklődési körén kivül eső elvontabb tudományos kérdéseket is fejteget.Helytelen volna azt állitani, hogy e műfajok valamelyike nem illik a területi levéltár- ba, hiszen a műfajt is a szerző egyéni elgondolásai, meg a készülő mü célkitűzései határozzák meg. Nem indokolt tehát az egyik műfajt a másik elé helyeznünk a szerző szempontjából. De igenis indokolt a történeti műfajok között megkülönböztetést tennünk a laikus olvasóközönségünkre való tekintettel. Tudjuk, hogy a helytörténeti olvasókönyvek elsősorban a középiskolai történettanárok számára, a forráskiadványok pedig vagy a történettudósok, vagy legalábbis olyan szakemberek számára készülnek, akik speciális szakismereteik birtokában meg tudják majd rajzolni az összefüggő helyzetképet az eléjük adott bizonyító anyag alapján. Laikus olvasó nem szívesen olvas forráskiadványt, számára ez féligfőtt eledel. A népszerüsitő jelleg sem jelentheti azt, hogy a feldolgozást elnagyoljuk, hanem legfeljebb azt, hogy a téma I megválasztásánál alkalmazkodunk laikus olvasóközönségünk érdeklődési köréhez, tör(,. téneti tájékozottságának szintjéhez. Mindez már inkább módszertani kérdés. Itt csak r

.j azt szeretném javasolni, hogy ne álljunk meg a forráskiadványnál, mert azt a laikus olvasó nem tudja megemészteni. Hinnünk kell, hogy aki meg tud szerkeszteni egy jó forráskiadványt, attól kitelik egy jólsikerült feldolgozás is. A laikus olvasó számára pedig ez lesz a gyümölcsözőbb, vele szemben ez lesz a történeti ismeretközlés hatékonyabb eszköze. Eendelkezik-e a területen működő levéltáros azzal a széleskörű tájékozottsággal, olvasottsággal, történetirói gyakorlattal, mely tudományos értékű helytörténeti szintézisek megirására képesiti őt? A választ a tudományos kritika jogosult . megadni. Annyit azonban bátran állíthatunk, hogy azok között, akik vidéken helytorténetirással foglalkoznak, senkinek sincs olyan sok lehetősége ezen történetirói rutin elsajátítására, mint éppen a levéltárosnak. A magyarországi helytörténeti irodalom tudományos színvonalának kritikája külön tanulmányt igényelne. Bizonyos, hogy ebben a tanulmányban bőven akadnának kerserü lapok. Tény, hogy hivatalos idő felhasználásával létrejött helytörténeti tárgyú kézirataink nem nyernek szakmai felülvizsgálatot, nem lektorálják azokat. Talán mert felettes hatóságunk ugy gondolja, hogy nálunk a helytörténet ügye "jó uton halad?" A helytörténettel való foglalkozás egyre fontosabb szerepet kap a területi levéltárak mindennapi életében, munkatervében. Az összes többi tervfeladataink helyes végzéséhez megkapjuk a szakmai eligazítást és ellenőrzést, csak éppen a helytörténeti munkánkhoz nem. A LOK az összes többi munkafajtában létrehozta a Módszertani Kollégium megfelelő munkabizottságát. Van-selejtezési, rendezési, segédletkészítés!, sőt népművelési munkabizottságunk is, mely utóbbi az elkészült helytörténeti olvasókönyveket lektorálja. De ha nem olvasókönyvet, hanem másfajta fel- dolgozást irunk, akkor ebbeli munkánk már nem érdemesül sem irányításra, sem lektorálásra. Ha a helytörténetet a területi levéltárak speciális tudományává akarjuk fejleszteni, - már pedig a tudományos jelleg kérdését előbb-utóbb ez fogja eldönteni, - akkor szükséges, hogy ez a tevékenységünk is megkapja a megfelelő szakmai^ ~ irányítást és ellenőrzést. Ennek szervezeti formája pedig - hivatali munkánk többi