Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Soós Imre: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban / 18–24. o.

- 22 helynek eziránt érdeklődő lakóival, és csak másodlagosan lehet célja az országos érdekű történetirés szolgálata. Az ötvenes évek első felében egyes országos intézmények a vidéki levéltárak dolgozóiban részben a saját célkitűzéseiknek, részben az országos történetírás célkitűzéseinek vidéki kiszolgálóit, valamiféle automata adatCédtűagyárakat láttak. Pedig világos, hogy nekünk elsősorban a helyi igényeket kell kielégítenünk. Erre kötele» bennünket az általunk őrzött iratanyag, mely kifejezetten helytörténeti forrásanyag, saját megyénknek, városunknak, falvainknak, intézményeinknek történetére vonatkozó forrásanyag. Amennyiben 1957 előtt a területi levéltárak hivatalos idő alatt adatfeltáró munkát végezhettek, az mindig országos érdekű tudományos feladatok szolgálatára történt. A téma kiválasztását nem maguk a kutatók, hanem a Központ végezte el rendszerint ötletszerűen, vagy nevezetesebb országos események évfordulóihoz kapcsolódva. Az irányitás és szakkritika hiányosságai folytán, meg főleg a kutatók érdekeltségének minimális volta következtében az eredmények is minimális értékűek voltak. 1957-ben engedélyezték számunkra a helytörténeti adatfeltáró és feldolgozó munkát, hivatalos idő alatt. Ezzel a területi levéltárak tudományos dolgozói részé| re megnyílt a lehetőség a témaválasztásra. Figyelmünk azonnal átváltott az országos témákról a helyi témáira. A magukválasztotta témát most már maguk dolgozhatják fel, munkájuk gyümölcsét maguk arathatják le, érdekeltségük maximálissá vált. Ugy látszik azonban, hogy mindez egyelőre csak mennyiségileg tette eredményesebbé a helytörténeti és adatfeltáró munkát. S ha ezen a téren csupán a mennyiségi növekedés volna az egyetlen követelmény, akkor a LOK 1961. évi beszámolójában olvasható örven' dezés valóban jogos lenne. Ugyanis a szabad témaválasztásból eredő örvendetes pozitívumok mellett kiütköznek bizonyos negativ vonások is a területi levéltárak helytörténeti feldolgozó munkájában. Az érintett beszámolóban egyenkint felsorolt dolgozatcimek arra mu-, tatnak, hogy még erős az érdeklődésünk a kuriózumok iránt. Ezt talán az indokolja, hogy a kérdéses cikkek helyi újságok számára készültek s a szerző kénytelen volt alkalmazkodni az újság olvasóinak érdeklődési köréhez. Kevés az elemző munka. Még szivesebben fordulunk az egyszerű adatmásolással is könnyen publikálható "jelentős" események felé. Érdekes eseményeket könnyebb elbeszélni, mint bonyolult társadalmi jelenségeket, folyamatokat elmélyültebb elemző munkával megrajzolni. Valószinü, hogy e téren kedvezőbb lesz a helyzetkép, ha a több évre átnyúló, tehát nehezebb fajsúlyú témák kéziratai is elkészültek. A LOK-beszámoló ezúttal csak az elkészült kéziratok cimeit és szerzőit sorolhatta fel. Az utolsó két évben ismét a LOK állapította meg számunkra a központi témát: az 1945. évi földreform történetéről, meg a felszabadulás utáni élet megindulásáról szóló adatok kicédulázását egy országos forráskiadvány számára. Bár örvendetes pozitivum ennél a vállalkozásnál a céltudatosabb központi irányítás, mégis a helyi témákról az országos témára való áttérés bizonyos méretű visszakanyarodást jelent az 1957 előtti gyakorlat irányába. Nem valószinü, hogy ez a nagyméretű országos dokumentumkiadvány eljut mindazon vidéki olvasók kezébe, akikhez egy jól megszerkesztett helyi kiadvány eljuthatott volna. Ismét minimális lett a helyi kutatók érdekeltsége. Bár lehetséges, hogy a történettudomány országos érdekei a provinciális érdekekkel szemben néha elsőbbséggel birnak, mégis a tapasztalás azt mutatja, hogy a területi levéltárak dolgozói a saját gyűjtőterületük száméra akkor végeznek gyümölcsözőbb és hasznosabb munkát, ha a részükre engedélyezett kutatási időt nem országos, hanem helyi témák kutatására és feldolgozására fordítják. Országos témákra - feldolgozó munka esetén - ott van a Tört.Tud.Intézet, forráskiadvány esetén pedig az.0.1. Amig a vidéki levéltárak a helyi igényeket sem bírják kielégi teni, addig a fentihez hasonló vállalkozások célszerűsége legalábbis vitatható.