Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Gazsi József: Néhány gondolat a visszaemlékezések forrásértékéről / 26–30. o.

- a? 2./ A feljegyzés a dolgok megtörténte után készült s korábbi eseményeket tükröz. 3./ A visszaemlékezést sajátságai erősen szubjektiv jellegűvé teszik. &• zek az ismérvek egyben már néhány kiinduló lépést is szolgáltatnak az llyetf adatok értékének megítélésére. Az az egyén, aki fontos történelmi események szemlélője vagy cselekvő' feszese volt, sok olyan dologról tud beszámolni, amelyek bizalmas jellegüknél fogva nem kerültek Írásos rögzitésre, vagy amelyet személyes megbizottak utján hoztak az érdekelt felek tudomására. Az ilyen emberek révén olyan adatok birtokéba is juthatunk, amelyeket sehol máshol nem találhatunk meg, vagy már eleve kideríthetetlennek véltünk. Nagyon fontos tehát azoknak a személyeknek gondos kiválasztása, akiket meg szeretnénk szólaltatni. Nyilvánvaló, hogy pl. egy tábornok más jellegű felvilágosítást tud adni, mint a parancsokat végrehajtó, az egyetemes összefüggeléket nem ismerő honvéd. Viszont az egyszerű katona olyan élmények birtokában is lehet* melyeket hiába kérdeznénk pl. a front mögött tartózkodó elöljáróitól. A különbed szintű nézőpontból Íródott visszaemlékezések összevetése sokszor már önmagában is sokatmondó lehet. A visszaemlékezéseket az utóbbi időben már fontossági sorrendben előre elkészitett lista alapján gyűjtöttük, figyelembevevő a várható eredményt*Igy egyben az is megnyugtató volt számunkra, hogy valóban a legértékesebbnek látató for* rásanyag megmentésére tettünk lépéseket. Az a tapasztalatunk azonban, hogy a fontos beosztásban, vezető helyeken tevékenykedő, többnyire nagyon elfoglalt emberek - tehát azok, akik a legértékesebb anyagot tudnák szolgáltatni - ismételt kérésre sem nyúlnak tollhóz n nem ir* ják meg visszaemlékezéseiket, örömmel vettük tudomásul, hogy élményeik magnetofonszalagra történő rögzítése elől azonban nem zárkóznak el s a kevesebb időt és fáradságot kivánő felkérésnek készségesen tesznek eleget. Fontos beosztású személyek megszólaltatásánál tehát magnetofonos módszerrel már eleve nagyobb eredményre számíthatunk. A visszaemlékezés forrásértékét csökkenti az a tény, hogy leíráséra vagy elmondására általában sok évvel az esemény megtörténte után kerül sor. Ennek fc&vetkeztében még a rendkívül mélyen bevésődött élmények is más súlyt és más megvilágítást kapnak az elbeszélő emlékezetében. Ezért többnyire az a helyes, ha adott témánál vagy vitás esetben a korábban készült beszámolókat fogadjuk el megbízhatóbbnak. Birtokunkban van pl. néhány partizán olyan visszaemlékezése, vagy akcióikról készített jelentése, amelyek rövid idővel az események megtörténte után készültek. Ezekről 10-15 óv elteltével ismét kaptunk élményanyagot. Rendkívül éréskes, mondhatnám izgalmas feladat a különböző korú források összevetése. A későbbiekben már gyakran ismétlődik az a mondat, melyben a visszaemlékezések irói feledékenységükre panaszkodnak. Különösen a hely és személynevek,dátumok ós adatok hullanak ki az emberek emlékezetéből. Szinte szabályként mondhat* juk ki, hogy a visszaemlékezések feldolgozása esetén az ilyen helyeket fogadjuk kritikusan s hacsak mód van rá, vessük össze más dokumentumokkal* firdekes megfigyelés viszont az, hogy egyszerűbb emberek - főleg azok, akik sokszor ós szívesen mesélik el élményeiket - bámulatos pontossággal idézik a velük történt dátumok, adatok és nevek tömegét is. A később készült visszaemlékezéseket sokszor már néhány sor elolvasása uJtán is fel lehet ismsrni. Az irő gyakran használ olyan szavakat és kifejezéseket, melyek csakis korára jellemzőek. A mü és jassz szavak, a mozgalmi nyelv egyes ter-