Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bognár Iván: Magáncégek, konszernek, társaságok stb. levéltárainak felállítása és kezelése Hollandiában / 124–126. o.
- 124 MAGÁNCÉGEK. KONSZERNEK. TÁRSASÁGOK STB. LEVÉLTÁRAINAK FELÁLLÍTÁSA ÉS KEZELÉSE HOLLANDIÁBAN* / . Ismeretes, hogy Hollandia a levéltárügy elmélete és gyakorlata tekintetében a nyugati országok között az élvonalba tartozott már az első világháború előtt is. Ez a megállapítás azonban inkább csak a közlevéltárakra vonatkozik. A magánlevéltárak ügye jóval elmaradottabb állapotban volt.A vállalatok a legtöbb'esetben csak a folyó ügykezelés iratai iránt tanusitottak érdeklődést s ez igen gyakran az iratok pusztulását idézte elő. Az első világháború után a konszernek és nagyobb cégek között megnövekedett az a meggyőződés, hogy legalább a kurrens iratokat megfelelően kell kezelni: ez vezetett aztán ilyen különleges feladattal megbizott üzemi róazlegek kialakulására. A második világháború után ujabb nagy lendületet vett a magánlevéltárak ügye. Az itt dolgozó levéltárosok - akik időközben a magánlevéltárosok egyesületébe tömörültek •- megértették, eljött az ideje annak, hogy a levéltártant - mely addig csak a közlevéltárakkal foglalkozott - a magánlevéltárakra is alkalmazzák. A szerző - a Holland Ipari ós Kereskedelmi Levéltárosok Egyesületének elnöke - ezt kísérli meg az Archivumban közölt tanulmányában. A tanulmány három fejezetre tagolódik. Az elsőben elméletileg jellemzi a magánlevéltárakat, a másik kútfőben összefoglalja a magánlevéltárosok teendőit. A levéltárak jellemzésénél a szerző kissé mereven szétválasztja és külön tárgyalja a cég és a levéltár szempontjait. Ez a merevség méginkább fokozódik azáltal, hogy ezek a szempontok pontokba vannak szedve és ellentmondást nem tűrő hangon vannak; megfogalmazva, mintha nem is tanulmányban, hanem valamiféle törvényben vagy rendeletben foglalnának helyet. Ugyanez a metódus egyébként a többi fejezetben is. Mi természetesen nem követjük a szerzőt ezen a téren s megkiséreljük röviden összefoglalni a szerző mondanivalóit. A vállalat szemszögéből nézve a dolgokat, vannak olyan osztályok, melyek elsőrendű s vannak,melyek másodrendű fontosságúak. A vállalat nagyságától és korától függően egy adott pillanatban beáll a szükséglet postaszoba vagy akár postai és irattári ügyek számára, mely alkalmas a termelt vagy beérkezett iratok bármely fajtájának /levelek, jelentések, rajzok, fényképek stb./ kezelésére. Mint más kisegitő részleget, ezt is ugy fogják tekinteni, mintha szükséges rossz lenne, kivéve azt az esetet, amikor a vezetőség eléggé meg van győződve a vállalat eredményes működéséhez való hozzájárulásáról. A levéltár szempontjából az első kellék egy megállapodott szabály, mely eldönti, mi tartozik egy adott levéltári képződményhez, mivel a rendes szóhasználatban, a levéltár fogalma alatt a dokumentumok, leváltozatosabb fajtájú gyűjteményeit érthetik. A sok meghatározás közül a holland magánlevéltárak tapasztalata! egyet választottak ki kiinduló pontként, mely emlékeztetett Muller, Feith és Fruin jólismert kézikönyvének első paragrafusára. így hangzott: Levéltári képződmény /fond/ irott dokumentumok/ rajzok és nyomtatott anyag egésze, hivatalból beérkezve vagy termelve egy hivatali testület vagy annak egy alkalmazót ja által, amennyiben ezek a dokumentumok szándékosan maradnak a hivatal vagy^tisztviselője őrizetében. A háború után ezt a meghatározást egy , közlevéltárosokkal «*£*>* tartott értekezleten felülvizsgálták s nyomatékosan hangsúlyoztak e levéltári s/c.Groeneveld: Magáncégek, konszernek, társaságok, alapitványok és hasonló testületek levéltárainak felállitása és kezelése. /Archívum, 1958./ + Dokumentum a szerző szerint bármi, ami nyilvántart vagy közöl valamit.
