Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A szovjet állami levéltárak iratanyag-katalógusainak problémái: M. V. Advokatova cikke alapján, Isztoricseszkij Arhiv, 1961. 4. / 115–119. o.

- 118 Az osztályozási sémához segédtáblázatot mellékeltek, amelynek az a legfőbb rendeltetése, hogy a séma egynemű fogalmainak helyét, kapcsolatait és kölcsönösségi viszonyát az egész sémára vonatkozólag kijelölje. Ezért ezek közös jelzetet kapnak. Például a "párt és állami szervek határozatai" az összes fejezetekben a"02" jelzetet kapták. A kidolgozott egységes osztályozási séma a szovjet levéltárak minden katalógusa számúra alapul szolgál az iratanyag tartalmát feltáró adatok osztályozásához. Minden levéltár - saját iratanyagának megfelelően - a szükségletek szeí

s rint részletezheti a sémát. Az osztályozás egységének megőrzése céljából azonban minden változtatást közölni kell a köztársaság levéltári szerveivel és Levéltári Főigazgatósággal. Több szovjet levéltár saját osztályozási sémát állitott össze egyes speciális fondokra vonatkozólag,.pl. a Türkmón Szovjetköztársaságban a községi levéltárak sémáját dolgozták ki. Más levéltárakban egyes történeti témákra vonatkozólag készitettek sémát, igy például a lett SZSZK Központi Állami Levéltára ilyen témákra vonatkozólag: "Az 1905-1907. évi forradalom Lettországban", vagy a "Szovjet hal tálam Lettországban 1919-ben." • - • A tematikai cédulák száma az utóbbi években megsokszorozódott a szovjet levéltárakban. Csak néhány példát idézünk ennek igazolására: A Szovjetunió Októberi Forradalom Központi Állami Levéltárában 1956-ban még csak 5626 ilyen cédulát tartottak nyilván, 1960-ban már harmincszor annyit: 105.440-et. A Leningrádban lévő Központi Haditengerészeti Flottalevéltárban ugyanezen idő alatt 845-ről 12.534i * re emelkedett a számuk. A katalógusok - amint ezt emlitettük - kezdetben szinte kizárólag tematikai feltárás utján készültek, azaz az anyagnak bizonyos témák szerinti feldolgozása, feltárása alapján és korlátozott bázison: alig egy-két fond anyagán. Az ilyen feltárást csak egyes, előre kijelölt fondokban végzik, még a kevésbbé tanulmányozott fondok anyaga továbbra is ismeretlen marad. Sohasem lehet tehát biztos a kutató, hogy az őt érdeklő témára vonatkozólag az illető'levéltár teljes anyagát ismeri-e vagy csak annak az egy-két fondnak az anyagát, amelyet a témára vonatkozólag feltártak. A régi tipusu tematikai feltárásnak másik hátránya az, hogy minden fondót annyiszor kellett újra és újra átnézni, ahány témára vonatkozólag kutattak. Több szovjet levéltár már az 1930-as év elején rátért az un. "teljes feltárásra", vagyis egyidőben több témára vonatkozó feltárást végeztek. Ez a munka nem járt a várt eredménnyel, főleg azért, mert rendezetlen anyagban végezték. 1935 körül abbahagyták est a nem sok eredménnyel kecsegtető munkát. Ma a szovjet állami levéltárak anyaga gyakorlatilag rendezett és leltározott. A tematikai feltárás nem lebecsülendő tapasztalatai lehetővé tették a katalóguskószités egységes elveinek és módszereinek kidolgozását, a katalógusok egységes osztályozási elvek alapján való összeállitását. A leghelyesebb ezért a fondok tematikai feltárása és ennek alapján minden levéltárban egységes rendszeres katalógus létrehozása. Hogy ez a fajta katalógus jobban bevált,mint a tárgyi-tematikai katalógus, arról az előzőkben volt már szó. A speciális tematikai feltárás mellett egyre gyakrabban alkalmazzak a szovjet levéltárak az iratanyagnak un. munkaközbeni katalogizálását, vagyis a céduláknak az iratanyagban végzett egyéb természetű munkák során való készítését. A cikkiró ajánlja a tematikai feltárásnak az iratanyag un. tudományos technikai feldolgozásával egybekapcsolva való végzését, különösen a nem sok tudományos képzettségű dolgozóval rendelkező levéltárak számára. Leltározás közben sok értékes irat-