Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A szovjet állami levéltárak iratanyag-katalógusainak problémái: M. V. Advokatova cikke alapján, Isztoricseszkij Arhiv, 1961. 4. / 115–119. o.

- 117 1957-ben határozatot hoztak egy munkacsoport létrehozására. Ennek a csoportnak, feladatául tűzték ki a katalóguskészités ós az egységes osztályozási séma kidolgozását. A csoport 1958 nyarán megkezdte munkáját éspedig a szovjet korszak iratanyagára vonatkozó" séma kidolgozásával. A két évi munka eredményeként kidolgozott sématerv - a katalógusok összesítő klasszifikátorának alaptáblázata - 20 fejezetre oszlik. Ezek a következők: 1. az állam felépitése, államigazgatás, jog, - ^.társadalmi-politikai rend, - 3. nemzetközi kapcsolatok, - 4. fegyveres erők, - 5.nópgazdaság, - 6. ipar, - 7. mezőgazdaság, - 8. közlekedés, - 9. posta és összeköttetés, - 10. kereskedelem, - 11. pénzügy és hitelügy, - 12. épitőipar és építőművészet, - 13. község- és városgazdálkodás, - 14. közoktatás, - 15. tudományos intézmények, - 16. sajtó, rádió, televizió, 17. irodalom és művészetek, - 18. egészségügy, - 19. sport és testnevelés, - 20. szociális szolgáltatások és biztosítás. Minden ágazat további szűkebb fogalmakra bomlik. Az egész séma logikai rendben épül fel. 1959 májusában a sématervezetet megvitatta a Levéltári Főigazgatóság módszertani bizottsága a Moszkvai Állami Történeti Levéltári Főiskola tanáraival és mint széleskörű vitára alkalmasat jóváhagyta azt? Ezután 350 tudományos intézetnek, hivatalnak, vállalatnak, levéltári szervnek és állami levéltárnak küldték meg hozzászólásra. A beérkezett válaszokban kifejtett nézetek, természetesen, különböztek egymástól. Egyesek nem a rendszeres,hanem a tárgyi-tematikai katalógust tartották megfelelőbbnek. Szerintük a levéltárakban már meglévő tárgyi-tematikai katalógusokat kell átépíteni. A megkérdezettek többsége azonban a rendszeres katalógust támogatta, elsősorban az.ért, mert a levéltári iratoknak jelentős része többféle aspektusból vizsgálható. A tárgyi-tematikai katalógus csak egy nézőpontból tárja fel az iratok tartalmát. A rendszeres katalógus - ha az ismeretek tudományos osztályozási elvein épül fel - segit elkerülni a szubjektivizmus hibáit. A legtöbb vita akörül a kérdés körül zajlott, hogy az ágazati osztályokon belül hogyan csoportositsák az adatokat. Többen azt javasolták, hogy ágazaton belül első fokozatként "objektumok"- azaz "fondképzők" köveztkezzenek. Ők a levéltári iratanyag leírásának a rendezés és a leltár alapján való ismétlését látták megfelelőnek. A cikkíró ezzel az elvvel szemben szegezi azt az érvet, hogy rendszeres katalógus nem történetileg kialakult anyagcsoportokon, hanem konkrét kérdéseken alapszik. A rendszeres katalógus célja - mondja a cikkiró - az összes "objektumok" konkrét tevékenységének ismertetése és nem a levéltári leltárak adatainak elismétlése. A beérkezett javaslatokat és kritikai észrevételeket 1960 nyarán megvitatta, a módszertani bizottság, majd mindezeknek felhasználásával ujabb sémát adott ki "A Szovjetunió Állami Levéltári Fondja iratanyagának egységes osztályozási sémája a szovjet levéltárak katalógusaiban a szovjet korszakra vonatkozólag" cimen. Ez az ujabb séma már nem húsz, hanem csak 5 főfejezetre oszlik. Ezeknek cimei: 1. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szovjet hatalom létrejötte és megszilárdulása, 2. az állam felépitése, az államhatalom és az állam védelme, 3. a társadalmi politikai élet, 4. népgazdaság, végül 5. kultúra. Az első fejezet tulajdonkép kivülesik az ágazati elv keretein, jelentőségénél fogva azonban bekerült a sémába, annak élére. Minden főfejezet kisebb fejezetekre oszlik, amelyek szintén az ágazati elven alapulnak. * Lásd az erről szóló beszámolót: Levéltári Hiradó 1960.évi 2.szám 171-173. old.