Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: A szovjet állami levéltárak iratanyag-katalógusainak problémái: M. V. Advokatova cikke alapján, Isztoricseszkij Arhiv, 1961. 4. / 115–119. o.
- 116 adott bizonyos következtetésekre és módszertani általánosításra. A Levéltári Központ - akkori nevén Centrarhiv - ós az Orosz Szovjet Szövetségi Szovjetköztársaság Levéltári Igazgatósága kidolgozták a tematikus feldolgozásra ós a katalógusok felépítésére vonatkozó utasítást. Néhány központi és területi levéltár kísérletet tett a katalógusok osztályozási sémájának összeállítására is. 1936-ban kiadták a levéltári tárgyi-tematikai katalógusok összeállításának szabályzatát is /megjelent az Arhivnoje Gyelo c. folyóirat 1938. évf. 2. /39. / sz. 115-125. old./. Ez hosszú évekre szabályozta az iratkatalogizálás módját. Tudományos jelentőségét ez a szabályzat máig sem vesztette el. A háború alatt úgyszólván teljesen szünetelt a katalogizálási munka a szovjet levéltárakban. A háború után ismét elkezdték egyes levéltárak a katalógus készítést és ismét foglalkoztak e munkafajta elméleti kérdéseivel is. K.I. Rugyelszon több munkáját szentelte a katalóguskószités elméleti problémáinak. Főkövetkeztetései abban összegezhetők, hogy tárgyi-tematikai katalógusokat kell készíteni a levéltári anyag tematikai feltárása alapján. Advokatova helyesli azt, hogy Rugyelszon ujabb munkáiban egyre inkább célszerűnek tartja egy központi /összszövetségi/ katalógus létrehozását, méghozzá nem - mint eddig hirdette - tárgyi-tematikai, hanem ágazati elv szerinti felépítésben. A tárgyi-tematikai elv szerint készült katalógus főhiányossága az, hogy tartalmát mesterségesen kiválasztott kérdésekre korlátozza. Ha tehát a kutató témája kivülesik a katalógus problémakörén, a katalógus használhatatlanná válik számára. • Más lehetőségei vannak - irja a szerző - a szisztematikus katalógusnak.Itt az iratok tartalmára vonatkozó adatokat a társadalmi tevékenység és a tudásanyag ágai szerint csoportosítják. A katalógus így átfogja a levéltár egész anyagát és nem korlátozódik szubjektív szempontok szerint meghatározott tematikára. Ezért csak a szisztematikus katalógus töltheti be teljesen az ujtípusú levéltári tájékoztató apparátus szerepét. A Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága 1955-bén uj utssitást adott ki a tematikai dokumentumfeltárásra vonatkozólag. Ez utasítás elméleti alapja, csak ugy mint a csaknem két évtizeddel korábban, 1936-ban kiadott már emiitett utasitásnak is a tematikai feltárás és a tárgyi-tematikai katalógusok összeállítása volt. 1955 decemberében a Levéltári Főigazgatóság Tudományos Tanácsa megvitatta a tematikai katalógus összeállításának tapasztalatait. Ugyanakkor elhatározták azt is, hogy ezt a munkát fokozni kell, valamint azt, hogy a Moszkvai Központi Állami Történeti Levéltár a Főigazgatósággal együttes munkával elkészíti a tárgyi-tematikai katalógusok összeállítása alapelveire vonatkozó módszertani útmutatót. Ez után több levéltárban igen intenzív munka indult meg. E munka jelentőségét hangsúlyozza a cikk, de ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy bármily széles körben is folyt ez a feltárási munka és bármily nagy erőt fordítottak is rá, mégsem merítette ki azokat a lehetőségeket, amelyek a levéltári katalógusok összeállításának területén kétségtelenül megvannak. Legfőbb hiba az volt, hogy senki sem koordinálta a levéltárak munkáját és az osztályozás rendszere sem volt kellőkép megalapozva. A szovjet levéltárosok felismerték annak feltétlen szükségességét, hogy "megtalálják e valóban fontos munka uj, megfelelő formáját, hogy felszámolják a katalógusok összeállításában lépten-nyomon tapasztalható következetlenségeket és ezt a munkát egységes módszertani elvek és szervezeti megoldások alapján végezzék* Miután az 1955. évi-utasítás a katalóguskószités és osztályozás kérdéseit nem meritette ki, hanem az iratanyag tematikai feltárására fordította a főfigyelmet, elhatározták, hogy a kérdést újra megvizsgálják.