Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Degré Alajos: Egy falutörténeti kiállítás: levéltár és múzeum együttes munkája / 66–70. o.
a főispáni iratokból fényképesre - bizonyította a kapitalista M gondoskodást M is. Az adómorál hanyatlását az urak is észrevették, és gyógyitóeszközkéaí a csendőrség létszámának emelését kívánták. Egy tablón a Tanácsköztársaság emlékeit mutattuk be. Az egykorú behívókat, igazolványokat és a kommunisták ellenforradalmi üldöztetését mutató birói itélet mellett itt helyeztük el Kosiját Aladár fényképét, és egyik le tényei* versének fotókópiáját. A sorozatot egy rozsdás földmórőlánc zárta le. Ezzel az öreg lánccal mérték ki 1945-ben az Andrássy uradalomból kiosztott földeket. A lánc a látogatókra mély benyomást gyakorolt. Sokan megálltak elótte, várták a magyarázatot a használat módjáról. Végül néhány tablónyi fénykép egészítette ki a kiállítást a felszabadulás utáni létesitményekról. Az uj utak, szülőotthon, iskola, művelődési ház, könyvtár, gyógyszertár, tüdőgondozó, TSZ. istálló, baromfitelep, és egyetlen grafikon a házak számának alakulásáról 1828-tól máig, mely minden szónál világosabban érzékeltette a fejlődés ütemét a reformkorban, ennek hanyatlását a kiegyezés után, a Horthy- korban,, és az 1945 után bekövetkezett nagy lendületet. A kiállítás megnyitására Letenyón annyian jöttek össze, hogy aggódtam, a szorongó tömeg benyomja a tárlókat, vagy a szabadon kiállított nagy tárgyakban o* koz komoly kárt. A látogatókönyvet két hét alatt 1748-an irták alá. Ez az élénk érdeklődés bizonyltja, hogy a kiállitás legfőbb célját, a község lakosai figyelmének saját múltjukra terelését sikerült elérni. December közepén ugyanezt a kiállítást csikorgó hidegben* Kanizsán a mu1 zeum épületében mutattuk be. Itt kedvezőbbek voltak az elhelyezési lehetőségek, könnyebb volt az anyagot tagolni, néhány tárggyal ki is egészítettük. Kanizsán a kiállitás április közepéig volt nyitva, és ez alatt háromezernél többen tekintették meg. Zala megye tanácsa az érdeklődést látva,nem csekély anyagi áldozatot vállalt, hogy a kiállitás a megye székhelyén is bemutatható legyen. A kiállítást 1962 május 7-22-ig a zalaegerszegi vármegyeház nagytermében 2234-en tekintették meg, és a televizió is riportfelvételt csinált róla. Ennek olyan inspirativ hatása volt, hogy azóta már három ujabb község, Söjtör, Zalaszentmihály és Zalaszentgrót is jelentkezett azzal az igénnyel, hogy az 6 községük történetéről is ilyen jellegű kiállitás létesüljön. A kiállitás sikere, elsősorban a bő tárgyi anyag, másodsorban a szemléltető rendezés, végül a megfelelő publicitás megszervezése Kereesényi Edit múzeumigazgató érdeme, de teljesebbé, szinesebbé tette azt a levéltári iratok bemutatása* és a történelmi összefüggések kidomboritása is. Talán érdemes volna ilyen együttes munkát máshol is megkísérelni.
