Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - FIGYELŐ - Sárközi Zoltán: Bányászok sorsa Erdélyben, 1848–1941 / 116–118. o.

j iratoknál ezek is lelUlftteaén készültek/ 9 maguk a kötitek nem bonthatók meg, a eifimek pontosan fednie keli ag irategységben foglalt iratok tartalmát. Az irattárakban kapott clm mondhat többit, ill, kevesebbet, mint amennyit az iratkötet I tartalmas, Ezért a német levéltárosok az eredeti elmet megtartva a "tartalmaz Á még" Ül. a "tartalmazna csak" szavakkal bővítik ill, szűkítik a régi meghataro8á§t, Természetesen adott esetben a eim megváltoztatáséra is sor kerül,pl,á "Berlini királyi pénzek" eimből elhalják a "királyi" jelzőt, mert más pénz nem volt Berlinben, de a "királyi raalom"-nál megtarthatják, mert volt más malom is. Ugyanigy elhagyják a feudális korban szokásos címzéseket is, A közismert családneveket mai formájukban Írják, a helyneveknél is a modern Írásmódot alkalmazzák, helynévváltozásnál a hagyományozott forma mellett zárójelben tüntetik fel a község mai nevét. Dndres szerint a simben fel kell tüntetni, ha az Irategység nyomtatványom kat, térképeket, pergamen okleveleket tartalmaz, valamint olyan iratokat, amelyeket a óimból következtetve nem tartalmazna a levéltári egység, valamint olyan iratot, amely az állagba tartozik ugyan, de az állag iratanyagától eltérő forrásértékkel bir. Természetszerűleg nem sorolhatjuk fel pontról-pontra a német levéltári gyakorlstban kialakított előírásokat, azonban repertóriumkészltőink az egyes tárgyi csoportok meghatározásához haszonnal tanulmányozhatják Indres összeállítását. Az előadottakból következik, hogy mennyire téves az a felfogás,amely szerint a legujabbkori iratok rendezése sematikus s nem követel meg különösebb felkészültséget, Sehmidt és Diezel külön kiemelik, hogy milyen elmélyülő munkát követel meg a tudományos dolgozóktól épp ennek a legmodernebb iratanyagnak rendezé» se. A levéltáros épp ezeknél a rendezéseknél végez alkotó, művészi munkát,ami persze nem teszi feleslegessé, hogy minták /sémák/ adásával ne kapjon segítséget,így fliehter a thüringial belügyminisztérium irattári rendjének és rendezésének ismertetésénél rámutat arra, hogy ennek segítségével más, irattári rend nélküli állagok is rendezhetők. A tanulmányok Írói azonban hangsúlyozzák, hogy minden útbaigazításnak, sémának elasztikusnek, a különböző iratanyagokhoz alkalmazhatónak kell lennie. BÁNYÁSZOK SORSA ERDÉLYBEN/1848-1941./ A Revlsta Arhlvelor, a Román Állami Levéltárak Főigazgatóságnak lapja 1959, évi /Il.évf,/ 2. számában három tanulmányban is foglalkozik a romániai erdélyi - bányászok helyzetével. A gazdag dokumentumanyaggal kiegészített cikkek közül sorrendben a harmadik helyen /158-174, lapon/ lévőt ismertetjük elsőnek, mert időrendi szempontból ez nyúlik legmesszebbre. Al. Neamju cikke a zalatnai bányauradalom egészségügyi helyzetét ismerteti az 1848/49. évi forradalom idején. ' A zalatnai uradalom bányász-jobbágyságának egészségügyi helyzetével foglalkozva megállapítja a szerző, hogy az alacsony életszínvonal s a kizsákmányoltság jellemzője és természetes következménye volt a munkásokat sújtó számos betegség, elsősorban a szifllisz.Példakóppen megemliti, hogy egyedül Cimpeni faluban a 19. század elején 4 kórházban 78 szifiliszes beteget internáltak. A korabeli orvosi jelentések - igy Savoye Sán-