Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

94 « jét és képességeit. Meg kell mondanom azt is, hogy nem helyeslem az un. "egyenlősdit", nem helyeslem azt, - és ezzel a gyakorlattal már szakitott a Levéltári Osztály vezetősége - hogy mindenkinek egyformán jár kutatónap vagy kiadványidő. Annak biztositson a Levéltári Osztály munkaidőt a segédletkészitési, selejtezési és rendezési munkákon kivül, (amelyek - hangsúlyozom - szintén fontos, levéltárosok által végzendő tudományos munkák) publikációs munkákra, aki azt a munkát el tudja végezni. Nem a legjobbak tapasztalataink abban a tekintetben, hogy az utolsó három évben megadott és felhasznált idők és az elért eredmények milyen arányban állanak egymásVégezetül a Múzeumi és Levéltári Főosztály megalakulásáról szeretnék néhány szót ejteni. Mi igen nagy várakozással tekintünk az uj főosztály működése elé. Szeretném itt a főosztályvezető elvtársat megnyugtatni: a mi várakozásunk nem elsősorban anyagi, nem elsősorban pénzt és anyagiakat kérünk, bár nem lesz megvetendő és lebecsülendő az sem, ha a fizetésünket a to"bbi tudományos intézmények, ágazatok } példájára majd arányosan lehet rendezni. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nem azon múlik, hogy a minisztérium jóindulatú-e a levéltárhálózattal szemben vagy sem, itt elsősorban költségvetési, államháztartási kérdésekről van szó. Nehogy félreértés essék: igényeinkről nem mondunk le, ha a tényleges helyzetet tudomásul vesszük is; mi bizunk abban, hogy anélkül,ho£\ TOJ&ggíiii jajgatnánk, anélkül is a mi érdekeinket a minisztérium megfelelő szinten képviseli is. Mi az, amit várunk és igényelünk az uj Főosztálytól? Az, hogy munkánkat részesitse abban a megbecsülésben, amelyet a levéltárosok munkája megérdemel. Ez a 250 levéltáros, aki a magyar levéltárügy, levéltári hálózat területén dolgozik, igen nagy teljesítményre képes és amennyire 10 éves tapasztalatom engedi, nekem az a véleményem, hogy ezek az emberek szererii: tik is azt a munkát, és nem fog megharagudni a Levéltári Osztály vezetősége, ha meg merem kockáztatni azt az állitást, hogy a vidéki levéltárakat bizonyos tekintetben jobban ismerem, mert én nem ellenőrzésre szoktam kijárni, hanem évenként 3-4-5 napon át kutatni szoktam és bizony akkor' derül ki igazán, hogy milyen egy vidéki levéltár. Azt tapasztaltam, hogy igen áldozatos és komoly munkát végeznek a budapesti és vidéki levéltárosok és ennek az áldoza-