Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 93 teljesítményt vittünk véghez, amelyre példa a tudományos történetben, a legujabbkori történeti forrásfeltáró munkálatok történetében Magyarországon alig van. Ennek a tapasztalatnak felhasználásával kezdtünk hozzá a magyar levéltári területen két olyan munkához, amely szinte újszerű kezdeményezés, elsősorban a munkálat megszervezésének módszerét tekintve, az egyik a földosztás története, a másik az ujjáépités története. Azt szeretnénk elérni, ha az összes magyarországi levéltárakban az ezév közepén központi irányitásra megindított munkálatot megfelelő szinvonalon, megfelelő központi vezetés mellett, záros határidón belül be tudjuk végezni és felszabadulásunk 20. évfordulójára megfelelő szinvonalu tudományos publikációkkal tudunk kiállani. Nem lehetetlen ennek a feladatnak az elvégzése és biztosak vagyunk abban, hogy ez a kutatómunka Budapesten is, a vidéki levéltárakban is megfelelő eredményt fog hozni. Szeretném itt nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a munkában résztvevők anyagi és erkölcsi érdekeire igen nagy tekintettel és gonddal leszünk. Ne higgyék azt a vidéki kollégáink, hogy a központi irányitás azt jelenti, hogy ők összegyűjtik az anyagot és mi itt Budapesten néhányan összedugjuk a fejünket és "saját rezsiben" szerkesztünk egy kiadványt, hanem ugy igyekszünk megoldani ennek a 40-50 ives publikációnak a szerkesztését és 4-5 ives helyi kiadványok kiadását, hogy elsősorban azok vegyenek részt a szerkesztésben, akik a munkát valóban végezték is. Egyetértek Gyórffy elvtárssal abban, hogy a tervezésnél nagyobb gonddal kell eljárnunk, főleg abban a tekintetben, hogy reálisabb terveket tűzzünk ki magunk elé. Módomban volt megvizsgálni, hogy a levéltárak az elmúlt évek során mennyi időt biztosítottak munkatársaik számára különféle publikációs, tudományos munkákra. Meg kell mondanom, és egymás között elismerhetjük, hogy nagyobbak voltak a lehetőségek és kisebbek az eredmények azon időkeretben, amelyet a levéltárak munkatársai az ^utolsó 3 évben kaptak ilyesfajta munkákra, nagyobb eredményeket lehetett volna elérni; s nem elsősorban az időkereteken múlott a feldolgozás eredményessége. Persze idő nélkül nem lehet dolgozni, - de mégis az a döntő, hogy elvégezzük-e azt a munkát, amelyet magunk elé tűztünk, Reálisan tudunk-e tervezni, olyan munkát vállalunk-e, amelyet el tudunk végezni, mert lehet a legjobb akarat is az illető levéltárosban, ha a magára vállalt munka meghaladja ere-