Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

ad gépirónőt, másolópapirt és fizetést, szükséges a megfelelő központi irányitás is. Ha ez megvan, igen nagy eredményeket lehet elérni. A levéltári hálózat központi irányitásában rejlő lehetőségeket bizonyos területeken nem használtuk ki eléggé. Való, hogy ezt önkritikusan kell mondanom, hogy mi budapesti levéltárosok kissé "Budapest-centrikus" szemléletben éltünk. Itt van például egyik legfontosabb munkánk a következő ötéves tervben, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián a levéltárakra osztottak ki, ez a Horthy-korszak intézmény- és vállalat-történetének feldolgozása. Ez ugyan azon munkák közé sorolhatók, amelyeknek "piacuk" nemigen lesz, de ezt a munkát el kell végeznünk. Mégpedig tőlünk függ, hogy hogyan és milyen nivón végezzük el. Ezzel a munkával nem szerzünk nagy hirnevet, nem fogják széles tömegek ismerni azoknak a nevét, akik a Pénzügyminisztérium, vagy az Iparügyi Minisztérium hivataltörténetét feldolgozták, de a tudománytörténet szempontjából igen fontos lesz ennek a munkának az elvégzése. Amikor először kezdtünk tárgyalni arról, hogy hogyan és mimódon tudnók ezt a feladatot megoldani, már akkor kiderült, hogy ezt a munkát az egész levéltári hálózat felhasználása nélkül in;egoldani nem lehet. Ez nem azt jelenti, hogy 1961. január 1-től kezdve mindenkinek a Horthy-korszak hivataltörténetével kell foglalkoznia, de az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell be vonni, vidéki kollégáinkat, sőt esetleg a budapesti levéltárakban dolgozó, jelenleg nem újkori témákkal foglalkozó kollégákat is ezekbe a munkákba. Hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek a központi irányitás alatt a levéltári hál.ózatban, arra két példát szeretnék mondani. Az egyik munkálat a vége felé közeledik, ez a "Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözések történetéhez" cimü forráspublikációs munkának anyaggyűjtése, amely már majdnem valamennyi magyarországi levéltárban befejezést nyert, néhány/le véltár maradt csak hátra. Kiderült, hogy a levéltári hálózat aránylag rövid idő alatt egy bizonyos témára, ha munkaidőn tul is (mert ezt ugy végezték az elvtársak) kitűnő anyagot tud szolgáltatni, igen magas szinvonalon. Eddig kb. 100-110. 000 felvételt készitettünk a budapesti és vidéki levéltárakban gyüj tött, erre a témára vonatkozó anyagról, és ez a gyűjtemény, amelynek filmjei az Országos Levéltár mikrofilm tárában vannak, páratlan az egész világon. A munka befejezése után elmondhatjuk, hogy olyan