Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 89 vagy tudományos területen dolgozó értelmiségiek átlagos évi prémiumának mértékét. Tehát levéltárainkat a közvélemény akkor fogja tudományos intézetnek elismerni, ha fokozni fogjuk tudományos produkciónkat. Több kiadványt pedig csak akkor tudunk megjelentetni, ha munkatervünkben több időt biztosítunk kiadványmunkára, illetve ha tematikánkat ugy dolgozzuk át, hogy az megfeleljen a szocializmust épitö népünk szükségleteinek és könyvkiadó vállalataink kívánalmainak. A Vargáné elvtársnő által emiitett terv lényegében ilyen. Persze vannak és lesznek olyan levéltári, paleográfiai, hivataltörténeti munkák, amelyeknek nincs vagy igen kicsi a piaca, Magyarország kis ország, százan vagyunk levéltárosok, talán van még száz történész, aki ilyen dolgok iránt érdeklődik. Ha ugy látjuk, hogy tudományos érdekből mégis kivánatos és szükséges ilyen munkák készitése, akkor jóelőre gondoskodjunk kiadási szubvencióról. Esetleg egy levéltári évkönyvet adhatnánk ki, melyben ilyen jellegű 5-6 iv terjedelmű tanulmányokat jelentetnénk meg, amelyeknek terjedelme meghaladja a Levéltári Közlemények kapacitását, a kiadóvállalatok azonban elzárkóznak a kiadásuktól. A harmadik feltétele levéltáraink tudományos intézetekké fejlődésének a levéltári dolgozók tudományos színvonalának emelése. Sajnos, a beszámoló nem foglalkozott azzal, hogy az elmúlt 10 év alatt 100 történész-levéltáros közül mindössze egynek sikerült kandidátusi fokozatot elnyernie. I^yanakkor 15-20-an elmentek, hogy ne mondjam, elmenekültek a levéltári területről, olyanok, akik azóta vagy megkapták (Sinkovics István és Paulinyi Oszkár) vagy megszerezték (Szabad György, vagy Hajdú Tibor) vagy legalábbis közelebb jutottak a kandidátusi fokozat megszerzéséhez. Csak az elmúlt években olyan tehetséges történészek hagyták el a levéltári területet, mint Szűcs Jenő, Benczédi László, Fehér András. Vidéken is megfigyelhető ez a menekülési folyamat, nemcsak Pesten. Keserű tréfa, amit hallottam a szünetben, itt született a Kongresszuson, hogy azok fogják megkapni ezen a Kongresszuson a "kiváló történész-levéltáros" cimet, akik kiváltak a levéltárakból, elmentek egyetemi oktatónak vagy kutatóintézeti dolgozónak, Ideje lenne ennek a ma is tartó folyamatnak gátatvetni, mert az ellenkező esetben levéltáraink 5 év múlva nem hogy egészen tudományos intézetekké nem válnak,