Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.
- 88 tálatok felhasználásával is, valóban tudományos jellegű célszerű irattáro%é$L AktaXé&i rendszer megvalósításával. A másik feltétele annak, hogy valóban tudományos intézetekké váljanak levéltáraink, a levéltári munkatervek belsó arányainak megváltoztatása. valóban tudományos intézetekhez illó, azokhoz méltó munkatervek kidolgozása. Ha az elmúlt évtizedben valóban néha szükség is volt arra, hogy kandidátusi fokozattal rendelkező, vagy arra több-kevesebb joggal aspiráló munkatársaink olyan munkát végeztek, amit levéltári őreink jórésze is kellő irányitás mellett el tudott volna végezni, a jövőben erre egyre kevésbé lesz szükség. Kevésbé, mert az elmúlt évtizedben levéltári őreink is sokat fejlődtek, kevésbé, mert a fóbb rendezési feladatok egyre inkább befejeződnek, kevésbé, mert remélhetőleg sikerülni fog a státusz-arányokat megváltoztatni. • Szerintem helyes az a mód, ahogy ezt az Országos Levéltár teszi, hogy a nyugdijazás során megürült tudományos állásokat átszervezi levéltáti öri állásokká. Levéltáraink szocialista fejlődése soráh, mint ezt a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, több népi demokratikus állam példája mutatja, egyre jobban előtérbe nyomul a kiadványmunka , az archeográfiai feladat. Ezen a téren egyre több figyelemmel kellene lennünk a szükségletekre, A terveket jobban kell egyeztetnünk a kiadókkal. Az olyan levéltári kiadványokra azután, amelyek beleesnek az Akadémia által kijelölt főfeladatok körébe. - mint tudjuk, a mostani 5 éves tervben ilyen a Tanácsköztársaság és a Horthy-korszak, - ezekre elsősorban tudunk célhitelt, kiadói kapacitást kapni, javaslom, adjunk bátrabban tervidőt is. Szerintem ilyen esetekben az általánosan tervezett 1/3 munkaidóhányadot nyugodtan fel lehetne emelni a munkaidő felére, egyes esetekben akár 2/3-ára is. A Szovjetunió történész-levéltárosainak jelentős része teljes munkaidőben archeográfiai munkán dolgozik. Természetesen ilyen esetekben igazságosan kell elosztani a levéltári munkafajták között a prémiumkeretet. Tudjuk, hogy a tudományos intézeteknél az nem 1 % mint nálunk, hanem 5 % a prémiumkeret, tehát a mienk ötszöröse. Ha tudományos intézetté válnánk, ez is megoldható volna. Jelesen: azokat a rendezési, segédletkészitési munkákat kellene premizálni levéltáron belül, amiket külső szervek, kiadók nem premizálnak, mert hiszen a kiadványok után fizetett honorárium nem éri el más gazdasági
