Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 4 Egy másik jellemző sajátsága az 1945 előtti helyzetnek, hogy a levéltári anyagot még a történészek sem használták ki kellő mértékben, mivel a klasszikus levéltári segédletek, repertóriumok és leltárak (egy-két kivételtol eltekintve) úgyszólván nem is léteztek. Ilyeneknek készitését ugyan megnehezítette az irattári anyagnak, különösen az 1867 utáni korszak irattári anyagának repertóriumok készitésére nem kedvező tagolódása, de teljesen nem magyarázza meg ez a körülmény ilyen segédletek teljes hiányát, Az érdeklődés amugyis csak bizonyos anyagok, elsősorban a családok történetére adatokat tartalmazó anyagok felé irányult. Igen nagy bajok voltak a levéltárosképzés területén is. Magyarországon nem alakultak ki a múlt században a levéltárosképzésnek olyan intézményei, mint a francia Ecole des Chartes, vagy az osztrák Institut és a levéltárakban sem voltak szervezve paleográfiai vagy diplomatikai tanfolyamok, mint Olaszországban. A törvényhatósági levéltárosok számára 1929-ig még • csak az egyetemi végzettség sem volt elóirva, hanem csak levéltári kezelói szakvizsga, melyet érettségizettek is letehettek. Kivételt képezett a Fővárosi levéltár, ahol 1911 óta volt statútum, mely előirta az egyetemi végzettséget, így természetesen az Országos Levéltár tudományos dolgozói, akik valamelyik egyetem bölcsészeti karán történész kiképzést nyertek és a történeti szemináriumokon a segédtudományokban kelló jártasságra tettek szert, a levéltárosi európai szinvonalat elérték, azonban ezt nem lehet általánosságban a törvényhatósági levéltárosokról elmondani, bár a harmincas években az egyetemi végzettséget és az egyéves országos levéltári gyakorlatot elóiró rendelkezés itt is éreztette hatását. A törvényhatósági levéltárak munkáját gátolta az a körülmény is, hogy a létszám - kivéve a Fővárosi Levéltárat - igen alacsony volt és a levéltárak tul voltak terhelve közigazgatási jellegű feladatokkal. Az anyakönyvi másodpéldányok, a vizikönyvek vezetése komoly megterhelést jelentett, de ezenkivül a megye és város hivatalaiban sokkal több protekciós magasállásu embernek kellett biztositani a munkanélküli lebzselést, semhogy ne ka- . pott volna a főlevéltárnok egy csomó olyan munkakört, amely eredeti hivatá| sától nagyon is távolesett. Az Országos Levéltár dolgozóit pedig a nemességkutatások ballasztja terhelte. A levéltárak ez idő szerint három különböző minisztériumhoz tartoztak: a Honvéd Levéltár a Honvédelmi Minisztérium-