Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

hoz; az Országos Levéltár a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, a törvényhatósági levéltárak a Belügyminisztériumhoz. Az 1929. évi 11, te. mondta ki, hogy a V. K, M. az összes levéltárak felett szakfelügyeletet gyakorol a gyüjteményegyetemi (1934-től múzeumi) tanács utján. Az Országos Levéltár ilyen módon lehetőséget nyert ahhoz, hogy a területi levéltárak munkájába beavatkozzon, ezzel a lehetőséggel azonban nem élt. Természetes, hogy ez a kor nálunk a levéltárostól elsősorban az anyag őrzését várta és minél több egyéni tudományos kutatómunkát; az anyagnak széles körök számára való feltárása háttérbe szorult mint szempont, ha nem is tagadható, hogy a kutatóknak a legtöbb levéltáros az Országos Levéltárban éppúgy, mint vidéken, "fejből" a kellő támogatást megadta. De háttérbe szorult az anyag rendezése és selejtezése is. így magyarázható, hogy a törvényhatóságok polgári- és feudáliskori mintegy 50 kmnyi levéltári anyagából még ma is 25 % rendezetlen és 30 % selejtezetlen, A rendezettség és selejtezettség állapota persze visszahat a kutathatóság mértékére és részben magyarázza, hogy miért volt a magyar levéltári anyag o • lyan kis mértékben kihasználva. Még az Országos Levéltárban is rendezetlen a feudáliskori anyag 10 %-a. Az első lépéseket az egységes magyar levéltárügy létrehozására a Tanácsköztársaság tette meg. Valamennyi hazai levéltár ellenőrzésére és lírányit ás ára ugyanis Országos Levéltárügyi Tanácsot kivántak létrehozni, Ennek megalakulásáig a Közoktatásügyi Népbiztosság levéltárügyi megbízottat nevezett ki, aki az Országos Levéltár vezetőjével együttesen volt hivatott az összes levéltárak munkájának irányitására. A minisztériumok, állami hatóságok, vármegyék, városok levéltárait meghagyták eredeti helyükön, de a vezetők és szakmai képzettséget igénylő állások betöltése csak a levéltárügyi megbízott hozzájárulásával történhetett meg. A káptalanok és konventek, valamint a kulturális intézmények (Nemzeti Múzeum, Akadémia) levéltárait is be kellett volna szállitani az Országos Levéltárba, ugyanoda kellett volna örök letétként elhelyezni a történeti értékű családi levéltárakat is. A Tanácsköztársaság kormánya tehát egyrészt a központi i rányitás megteremtésével bizonyos centralizációt, másrészt a levéltári anyag bizonyosfoku koncentrációját kivánta végrehajtani. A levéltárügyi megbizott a rendelkezésére állott rövid két és fél hónap alatt intézkedett a káptalani és konventi levéltárak lel *