Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

tartalmaz. Ez az elv természetesen az ügyviteli iratok, az elő irattárak esetében hellyel-közzel módosulást szenvedhet. - Ausztria egyébként valamennyi utódállammal a területi proveniencia szellemében kötött egyezséget, s igy - noha az osztrák központi levéltár állaga erősen megcsorbult is - a Monarchia központi intézményeinek fondjai épségét -i • sikerült biztositania. - Egyedül Lengyelország kisérelte meg a területi pertinencia-elv érvényesitését, a proveniencia helyett. Az ország XVIII. században történt felosztása után levéltárai Poroszországba, Ausztriába és Oroszországba kerültek. A lengyel kormány nem érte be azzal, hogy követelte e levéltárak visszaszállítását, hanem valamenynyi lengyel vonatkozású iratra is igényt tartott. A németekkel folytatott tárgyalások eredményeképpen mindössze a "Registraturen

11 (tehát az irattári s nem levéltári anyag!) aktáiból kapott vissza ügyviteli iratokat, - az osztrák levéltárral kötött egyezmény sem elégitette ki a lengyel levéltárosokat. Az oroszokkal folytatott tárgyalásai alapján Lengyelország elvben visszakapta a régi lengyel állam központi levéltárát, melyet a XVIII. század végén a cári Oroszországbaiszállitottak volt, valamint a volt autonóm lengyel királyság iratanyagát (1815-63, továbbá folytatólagosan 1876-ig). Megszerezte ezen kivül a lengyel királyság államtitkárságának'(mely mint központi orosz közigazgatási intézmény, 1815-1863 között Pétervárott működött) levéltárából az orosz cár személyes kancelláriájának Lengyelországot érintő iratait, végül az orosz belügyminisztériumnak a lengyel földreformmal foglalkozó hivatala fondját. A második világháború kitöréséig azonban mindezek a-lengyel követelések még nem nyertek teljes kiegyenlitést. Látható tehát, hogy Lengyelország esete egészen speciális volt: a proveniencia-ely kizárólagos alkalmazása nem elégithette ki a lengyel levéltáros-történészek igényét. Franciaország 1923-ban Ausztriával kötött dokumentumcsereegyezménye viszont a területi provenienciát tartotta szem előtt. így megkapta a Lotharingiai Okmánytárból elvitt dokumentumokat - viszont becses és a napóleoni korban Párizsban felejtett történeti okiratokat szolgáltatott vissza Ausztriának, például Mária Antoinette levelezését fivérével, Lipóttal, stb. . 1954-ben azután igen fontos mikrofilm ezé si megál-