Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 90 nehezen sikerült kivédeni, átengedett területeken pedig az ottmaradt történeti levéltári fondok szétdarabolására került sor, így pl. Colmarban, amelynek anyagát a pertinencia elv merev értelmezésével valósággal szétszaggatták: Baden, Württembe>g, Poroszország és Bajorország levéltárai között osztották szét. A fondok helyreállításának problémája a második világháború után merült fel, annál is inkább, inert a Badeni történeti levéltár zömét a háború alatt Strasbourg-ba menekítették, s ott francia kézre kerültek. E levéltárban azonban nemcsak a valaha Elzászból Badenba hurcolt iratok, hanem a Rajnántuli területek levéltára is megtalálható volt. 1953-ben uj francia-német szerződést kötöttek tehát, a kölcsönös megbékélés és megegyezés céljából. Az egyezség lényege a badeni levéltárban őrzött, elszászi vonatkozású dokumentumok nagyszabású mikrofilmezése volt: ezen kivül az Elzász történetére vonatkoró mesterséges dokumentumgyűjtemény több darabjának átadása a > francia levéltáraknak. Az első világháborúból fakadó levéltári jogviták Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása a középeurópai államokban is számos problémát gyürüztetett. Elsősorban a számottevő mennyiségű ügyviteli és történeti anyaggal rendelkező Bécsi Levéltárét: ennek anyagát nemcsak az irattermelő szervek gyarapították, hanem a Birodalom legkülönfélébb tájairól is ide gyűjtötték egybe a jelentősebb iratokat. A Birodalom széthullása nyomán keletkezett uj államok azt vitatták, hogy ők a Monarchia törvényes utódai és ezen a címen joguk van az országukat érintő iratanyagra is. Redlich és Bittner, kitűnő bécsi levéltáros-professzorok az utódállamokkal folytatott tárgyalásaik során a "területi proveniencia" elvét hangoztatták, mint amely egyenesen a proveniencia, vagy a fondtisztelet elvéből fakad, s mint amely elv a Bécsi Levéltárban 1908-ban győzedelmeskedett is. Bittner s az osztrák álláspontot támogató olasz nyilatkozat szerint valamennyi levéltári fondot keletkezési helyén kell őrizni, s szerves egészként kell kezelni, csakis arra az egyetlen szempontra figyelemmel, hogy mely területen keletkezett, nem pedig arra, hogy mely területre vonatkozó iratokat