Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 89 napos ügyviteli irattárait érinti.- 1933-ban, illetőleg 1936-ban viszont a történeti kutatás érdekében Dánia és Németország között megállapodás születik, voltaképpen az 1860 évi egyezség szellemétől eltérő alapokon: a pertinencia-elv szem előtt tartásával. Dánia lemond saját (Holsteint és Schleswig déli részét érintő) dokumentumairól, azonban visszakap " olyan anyagokat, amelyeket annakidején átengedni volt kénytelen, elsősorban a három hercegség külpolitikai vonatkozású iratait. Az 1866 évi bécsi szerződést Ausztria és Olaszország Velence átengedése tárgyában köti, levéltári vonatkozású szakaszában a "fondtisztelet" elvét szigorúan hangsúlyozva. Vagyis: az olasz megbizottak hiánytalanul megkapják az ügyviteli, tulajdonjogi és igazságszolgáltatási iratok mellett "a régi Velencei Köztársaság politikai és történeti dokumentumait", mindkét fél kölcsönösen kiköti a fotómásolatok készíttetését a másik tulajdonában maradó politikai és történeti iratokról, mert hiszen ezek a "tudomány érdekében, nem választhatók el a levéltártól, amelyhez tartoztak", Bautier szerint elsőizben itt fejeződik ki nyiltan s világosan a fondtisztelet elve, tudományos alátámasztással. Az 1870-71 évi német-francia háború a levéltárosokat is súlyos problémák közé sodorta, A határváltozások nyomán újra fellobbant a proveniencia- és a pertinencia-elv közötti ellentét, - s noha a "fondtisztelet" elvét csak 1881-ben fogadta el a berlini Geheimes Staatsarchiv, már ebben az időben a proveniencia-elv diadalát figyelhetjük meg. Keletfranciaország katonai megszállása nyomán a német levéltárosok terjedelmes kívánságlistákkal támadták meg a lotharingiai központi történeti levéltárat (Nancy), követeléseik a területi vonatkozású iratokra terjedtek ki. A tárgyalások végeredményeképpen megkötött Frankfurti szerződés (1871. június 10.) Németországnak juttatta a Strasbourgi, Colmar-i és Metz-i megyei levéltárakat, valamint a helyi irattárakat, a hadiesemények alkalmával elhurcolt iratanyaggal együtt, azonban megvédte a Nancyban őrzött lotharingiai történeti fondok épségét. Ez volt az első eset, hogy egy nemzetközi szerződés tudományos szempontból helyesen kezelt valamely levéltári problémát, tiszteletbentartva mindkét fél ügyviteli érdekeit is. A németek részéről azonban a történeti anyagot illetően uj meg uj követelések hangzottak el, amelyeket csak igen