Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Padányi Gulyás Gyuláné: A levéltár a nemzetközi életben: a levéltárak és a nemzetközi jog ; nemzetközi együttműködés és a levéltárak ; a levéltárak és a nemzetközi és kormányközi szervek: R. H. Bautier referátuma a varsói Kerek Asztal Konferencián / 79–140. o.

- 88 guk után. A kérdéses területek közigazgatására, vallási életére, polgári igazságszolgáltatására vonatkozó dokumentumok, valamint a tulajdonjogbiztositó okiratok - amennyiben azok még a szard királyság birtokában voltak - a francia kormányra szállottak. Nem múlt el azonban évtized a század végén, söt évszázadunk elején sem, amelyben ne indultak volna francia-olasz tárgyalások a dokumentatadas kérdésének tisztázása és végső megformulázása körül, mig végül a második világháború után, a francia-olasz békeszerződés 7. §. -a kimondotta, hogy az 1860 előtti valamennyi történeti és ügyviteli levéltár, mely az 1860-ban átengedett területekre vonatkozik, Franciaországnak szolgaltassék ki. Itt azonban nemcsak egyszerű pertinencia elv alkalmazásáról volt szó. Végső soron is a helytörténeti forrásanyagot megkapta Franciaország, az általános érdekű iratokat pedig (családi, diplomáciai iratok, a királyi udvar levelezése, katonai számadások stb, ) továbbra is Olaszország őrizte. Az 1952-ben sorrakerült végrehajtással a francia történészek régi vágya teljesült. Az olasz birtokban visszamaradó dokumentumok mikrofilmezése s e filmek átadása a franciáknak - az eddigiekhez viszonyitva hatalmas, sohanemlátott méretű mikrofilmezési munka! - a két állam levéltári vitáját végülis békés megoldáshoz vezette, Szavoja és Nizza levéltári anyagának vitáját több részletmegállapodás egészitette ki, s igy mindkét fél hozzájutott olyan, egyéb területre vonatkozó, történeti dokumentumanyaghoz, melyeket évszázadok óta nélkülözni volt kénytelen. Győzött a helytörténeti kutatás szempontja, de csak látszatra a pertinencia-elv: a végleges megállapodások a múltban a proveniencia-elv alapján elszállitott fondok átcsoportosítását és eredeti helyükre történő visszahelyezését eredményezték. Az 1864 évi bécsi szerződés (Poroszország, Ausztria és Dánia között) alapján Dánia lemondott Schleswig, Holstein és Lauenburg hercegdégekről, A levéltárakat illető szakasz az ügyvitelhez szükséges modern iratok átadásáról intézkedik a szigorú proveniencia-elv alkalmazása mellett, vagyis a Kopenhágai levéltárban feltalálható, eredetileg a hercegségek tulajdonában volt dokumentumok kiszolgáltatását irja elő. Amidőn a Versailles-i szerződés alapján Dánia visszakapja Schleswig északi részét (1922-ben), uj egyezséget kötnek, amely csak a minden-