Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.
- 41 tette az Országos Levéltár I. osztályának kollektivája. Vörös Károly: A magyarországi törvényhatóságok szervezetének és működésének története (1867-1944) Bónis György: A magyar feudális és burzsoá magánjog és büntetőjog elemei. Megjelenés alatt van: Varga Endre - Bónis György - Degré Lajos: a magyar birósági szervezet és perjog története. A levéltárosok által készitett tanulmányoknak jelentékeny része jelenik meg a két magyar levéltári szaklapban: a nyomtatott Levéltári Közleményekben és a sokszorosítás utján előállitott Levéltári Hiradóban. A Levéltári Közlemények a húszas évek elején indult meg (a XXXI. kötet jelenik meg ezévben) és főleg levéltárismertetéseket közölt. Elvi jelentőségű cikkei 1945 előtt elsősorban a nyugati szaklapok cikkeire épültek, nem a na-* gyón is gyér levéltári gyakorlatra. 1945 után a Közlemények általában nem tükrözte eléggé az országban végbemenő kulturális változásokat. Ezért a lapot több birálat is érte. Bár témaválasztásával (lásd a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára készült kötetet) és mondanivalójával a nemzetközileg is jól ismert szaklapunk egyre erösebb mértékben igyekszik idomulni a szocialista levéltárügy követelményeihez, továbbra is még modernizálódnia kell. Többet kell foglalkoznia az uj és legujabbkori iratanyag őrzésének és feltárásának kérdésével, szélesebb olvasóközönség megszerzésére kell törekednie, főleg a pedagógusok és a történettudomány iránt érdeklődők körében. A Levéltári Hiradó most lépett 10. évfolyamába 1960-ban. Kezdetben és jelenleg is azt a helyes célt tűzte ki, hogy elsősorban a gyakorlati munkához kivánt segitséget nyújtani: folyó munkák tapasztalatait tárgyalja meg, igen sok külföldi, ezek között számtalan népi demokratikus országokból származó cikket közöl forditásban vagy ismertet részletesen. Nagyon jól fogadott kezdeményezés az a rovat, mely elsősorban az irattárak számára közöl hasznos cikkeket, nem egyszer irattárosok tollából. Hibája talán a túlzott terjedelem, mely nem egyszer terjengősségre vezet. Mint minden tömegcikktermelésben, itt is akad selejt. Másik hibája, de ez lehet, hogy a kartársak hibája, hogy vitainditó cikkei nem inditottak vitát.