Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Szedő Antal: A magyar levéltárügy fejlődése 1945-től 1960-ig / 3–53. o.

- 40 nem csak nagymennyiségű levéltári anyag pusztulását vonták maguk után, hanem pl. a soproni, szombathelyi és szekszárdi állami levéltárak anyagának jelentékeny részét ömlesztett állapotba hozták. Sajnálatos módon a felszabadulás után a levéltárakba került hivatali, üzemi, vállalati, családi levéltári anyag rendezetlenül jutott be, ezért a rendezési munkálatokat itt kellett kezdenünk. Ha a helyzet javult is valamelyest az utóbbi években, még mindig sok a rendezési tennivaló az újonnan bekerülő iratoknál. Már most ami az utolsó 10 év fóbb rendezési munkáit illeti, az Országos Levéltárban a felszabadulás óta begyűjtött családi levéltáraknak rendezése nagyobb részben már megtörtént, a minisztériumok iratanyaga pedig a II. ötéves tervben alapszámokig lemenőén rendezett lesz. A Központi Gazdasági Levéltár begyűjtött iratanyagának eddig mintegy 30 %-át rendezte és kutathatóvá tette, de a hátralévő rendezési munkák még több évre nyúló feladatot jelentenek. A területi levéltárak rendezettségének foka erós eltéréseket mutat. Egyes levéltárak már tul vannak a munka nehezebb felén és iratanyaguk - kivéve néhány ujabban begyűjtött fondot - szinte teljesen rendezett, más levéltárakban viszont a rendezetlen iratok mennyisége többezer folyóméterre tehető. Azokban a levéltárakban, melyekben viszonylag nagyobb mennyiségű volt a rendezésre váró anyag, a rendezés általában lépcsőzetesen haladt a mélyebb szintű rendezés felé: először az összekeveredett fondok vagy állagok szétválasztása történt meg, majd következő lépésként az iratok raktári egységekbe való besorolása, illetve a raktári egységek sorrendjének megállapítása következett. Mikor azonban a kiadványi munkáknál ismertetésre kerülő fondjegyzék munkálatai előtérbe kerültek, kiderült, hogy a levéltárak fondok vagy állagok szerinti szétosztása nem egységes szempontok alapján történt meg és ezzel a kiadványmunkával kapcsolatban sikerült csak a levéltárak fondképzését egységes alapon megszervezni. Ma a rendezések 60 %-a az iratok végső rendjének (iktatószám, alapszám, tétel, legkisebb tárgyi egység szerinti) kialakitását célozza. Ilyen mélységű rendezést levéltáraink évente 4-5000 iratfolyóméter menynyiségben teljesítenek. Ha azonban tekintetbe visszük az évi iratgyarapodást, a jelenlegi létszám mellett a legtöbb levéltárnak legalább 5, de van