Levéltári Szemle, 11. (1961)
Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.
- 112 ban. Ezek között az intézmények között bizonyos munkamegosztás kell, hogy - akarva - nem akarva - létrejöjjön. A legkülönbözőbb intézmények nem helyezkedhetnek arra az álláspontra, hogy mindegyik csinálja ezt is, csinálja azt is, aszerint, hogy az ott dolgozó egyes munkatársak hajlama, kedve mi felé vonzza okét. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a dolgozók egyéni érdeklődését nem lehet és nem kell figyelembe venni. Figyelembe kell venni, de minden történettudományi intézménynek kell, hogy egy bizonyos un. profilja legyen, ami annak az intézetnek a munkáját legalábbis általánosságban, nagy vonásokban meghatározza, keretek közé szoritja. Ugyanez vonatkozik a levéltárakra is, mint tudományos intézményekre, azoknak is bizonyos profiljuk kell, hogy legyen, nem lehet a levéltárosok egyéni hajlama és kedve az egyedüli tényező, amely meghatározza, hogy a levéltárak mint intézmények milyen anyagfelhasználó munkát végezzenek. Alkalmam volt résztvenni abban a munkában, amelyre a beszámoló hivatkozott, a magyar történettudomány távlati tervének, az egész magyar történetre vonatkozó távlati tervének a kidolgozásában. Amint a beszámoló mondta, még nem kaptuk kézhez azoknak a témáknak a jegyzékét, amelyeket a tervelókészitö bizottság mint sajátos terminus technicusukkal mondják - a levéltárakra kitelepített. Ha megkapjuk ezt a listát, azt hiszem, csodálkozni fogunk azon, hogy hányféle és mennyi téma lesz az, aminek a megoldását a történettudomány tőlünk várja. Azt hiszem, azok a dolgozóink akik ilyen munkával eddig foglalkoztak, még 50 év alatt sem tudnánk ezeknek a feladatoknak a megvalósítására reálisan vállalkozni. Ez vonatkozik a Mohács előtti és a Mohács utáni korszakra egyaránt. Gazdagon választhatunk majd olyan témák között, amelyeknek megoldását levéltári feladatnak tekinthetjük, és amelyek az Akadémia témáinak minősülve, feltehetően meg is kapják majd a megoldásukhoz szükséges minden irányú támogatást. Legyen szabad munkánk tudományos jelentőségéről egy-két szót szólnom. Két előttem szólóhoz kapcsolódom, az egyik Győrffy elvtárs, aki azt mondta, hogy féltudományos intézmény vagyunk. Ezzel nem tudok egyet érteni, nem vagyunk féltudományos intézmény, véleményem szerint száz százalékos tudományos intézmény vagyunk már most is, a jelenleg végzett munkánk alapján is, e tekintetben egyetértek Kársai elvtárssal. Nem azon múlik ez, hogy a kiadvány munkák milyen teret foglalnak el munkánkban.