Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 111 hatjuk azt, hogy minden irányú felhasználása a levéltári anyagnak célul, rendeltetésszerűen kitűzhető lenne a levéltárak elé. Gondoljuk el, mi mindenre vonatkozó adatok találhatók a levéltárak anyagában. Mindezekre a kérdésekre vonatkozólag a felhasználást nem tűzhetjük ki a levéltárak céljául. Tehát véleményem szerint a felhasználást bizonyos tekintetben korlátozni kell, Mi legyen már most az a kritérium, amely a felhasználást korlátozza, amely meghatározza, hogy a felhasználás terén milyen feladatokat tűzzünk ki a levéltárak elé? Véleményem szerint ezen a téren a két előző rendeltetés: az anyag megőrzése és használhatóvá tétele az, ami a felhasználást is meghatározhatja. Tehát amikor m-anyag felhasználásáról van szó, - más szavakkal ez kb. azt jelenti, hogy amikor kiadványmunkákról van szó, - akkor a levéltáraknak olyan felhasználást, vagyis olyan kiadványmunkákat kell maguk elé célul kitüzniök, amely munkák az anyag megőrzését és használhatóvá tételét szolgálják. Csak egy példa: ilyen munka a forráskiadvány készités. Nemcsak az anyag felhasználása, hanem egyben használhatóvá tétele is. Amikor az anyagot átneEem, kiválogatom egy korszakra, vagy témára vonatkozó részét és ezt publikálom, ugyanakkor ezt az anyagot egyben használhatóvá teszem a további felhasználás számára, könnyebben hozzáférhetővé teszem, mert egyrészt már kiválogatott, szelektált, másrészt nyomtatásban bárhol használható formában adom közzé mindazok számára, akik azt a legkülönbözőbb további felhasználás során használni tudják és használni fogják. Vagy pl. a történeti statisztikai feldolgozásokban is részben felhasználom az anyagot, de részben még további felhasználás számára is hozzáférhetővé teszem. Vagy az un. hivataltörténet keretében, amikor egy intézménynek a történetét

1

, megirom, akkor ezzel a munkával annak az intézménynek a működése során létrejött levéltári anyagot teszem még jobban használhatóvá. Mert ha ismerem annak a szervnek történetét, amely szerv azt a levéltári anyagot létrehozta, akkor nyilvánvaló, hogy annak a szervnek a levéltári anyagában sokkal könnyebben tudok eligazodni, mint ha annak a szervnek a történetét nem ismerve kezdem el a kutatást. Hogy a felhasználást bizonyos kprlátok közé kell vegyük, tehát hogy a felhasználásra nem mondhatjuk azt, hogy minden irányú lehet, nemcsak ezek az elméleti szempontok kivánják meg. Emellett szól a tudomány általános fejlődése is. & történettudományt ma már számos intézetben müvelik hazánk-