Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- 107 kot jelenti, azért mondhatjuk azt, hogy egész levéltárügyünk magasabb szintre érkezik, amikor a segédletkészítésnek nagyobb szerepet juttathat és juttat. Ugy gondolom azonban, ezt az előrelépést még nagyobbá tehetjük azzal, ha magának a segédletkészitési munkának az intenzitását is fokozzuk. Ne elégedjünk meg azzal, hogy segédletkészítésre több időt forditunk, mint azelőtt: magán a segédletkészitési feladatkörön belül is növeljük az igényességet, a szinvonalat, Az a logikai egymásután, melyet a levéltáru munkákra vonatkozólag próbáltam röviden felvázolni, magán a segédletkészitési feladatkörön belül is felfedezhető; Véleményem szerint a segédleteknek háromféle funkciójuk van: az első az iratanyagnak megőrzésével, a második kezelésével, a harmadik felhasználásával kapcsolatos, Az iratok megőrzését szolgáló segédlet viszonylag egyszerűbb követelményeket állit készitője elé, s közvetlen tudományos jelentősége is csekélyebb, Már a kezelés céljára készülő segédletekhez fokozott igényeket füzünk, s még inkább azokhoz, amelyek rendeltetése a tájékoztatás, s épp ezért rendszerint nyomtatásban is megjelennek, S éppen itt rejlik az a minőségi többlet, melyre az elkövetkező öt év során törekednünk, s amire a hangsúlyt tennünk kell. Természetesen előbb a megőrzés és a kezelés szolgálatában kell elkészítenünk azokat a segédleteket, melyekre mindenképp szükségünk van; ezek már a tájékoztató segédletek dolgában is segítségünkre lesznek, De azután ez utóbbiak kidolgozására kell összpontositani erőnket, így, ha a súlypontot a segédletkészitési munkán belül az iratanyag felhasználását szolgáló segédletek irányába toltuk el, fogjuk elérni a segédletkészítésre biztositott időkeret intenzivebb és eredményesebb felhasználását. Egyszóval ugy hiszem, a segédletkészítés terén is érvényre kell juttatnunk azt az elvet, hogy az iratanyag azért van, hogy a benne rejlő adatkincs értékesitésre kerüljön. Nem olyan szükségtelen ezt az elvet hangoztatni, mint amilyennek látszik. Nem is volt olyan régen, amikor a levéltárak a tájékoztatást, az iratanyag felhasználásának elősegítését nem tekintették elsőrendű feladatuknak, Mi már csak hallunk arról a korszakról, amikor a levéltáros államtitkok őrzőj e volt, s személyében felelt azért, hogy azok ki ne szivárogjanak, De arra a muzeálisnak nevezhető szemle-