Levéltári Szemle, 11. (1961)

Levéltári Szemle, 11. (1961) 1. szám - Hozzászólások / 86–120. o.

- JL06 emlékeztessek itt arra, hogy a levéltári munkák bizonyos összefüggésben vannak egymással, amely összefüggés részben kronológiainak, részben logikainak mondható; azt is mondhatnám: a levéltári munkáknak van egyfajta hierarchiájuk. Mint a tegnapi beszámolóban is hallottuk, a felszabadulás utáni első évek középponti feladata a begyűjtés, az iratanyag megmentése volt; ezután kerülhetett csak előtérbe a rendezés. S most már a következő öt évben méltó helyet kap a segédletkészítés is. Ezt a tényt, mint emiitettem, örvendetesnek tartom, s most hadd tegyem hozzá: egyben a következő lépcsőfoknak levéltárügyünk fejlődésében. Ezzel korántsem akarom azt mondani, hogy a rendezés korszakának most már vége, helyébe a segédletkészítés lép; ellenkezőleg, levéltárügyünk mai helyzetében a rendezés továbbra is fontos, sőt részben középponti feladat marad. S természetesen azt sem akarom mondani, hogy segédletkészítéssel eddig nem foglalkoztunk. A levéltári munkák időbeli egymásrakövetkezése nem azt jelenti, hogy az előző teljesen megszűnik, ha az utána jövőre kerül a sor. Arról van itt szó, hogy melyik fázis kap nagyobb hangsúlyt; ezért látok én haladást abban, hogy az előttünk álló években a segédletkészítésnek nagyobb tere jut. A levéltári feladatoknak nemcsak időbeli, hanem logikai összefüggése, egymásutánja is ehhez a következtetéshez vezet. Mint egy háznak a részei, ugy épülnek egymásra a levéltári munkák. Először van az alapvetés, a fundamentum: a kinn levő, irattári anyag felügyelete, gondozása, begyűjtése, elhelyezése. Erre épül a rendezés és a selejtezés, más szóval a legmegfelelőbb irattári rendszer keresztülvitele az anyag értékes részében. A következő szinten foglal helyet olyan segédlet készitése, mely a már rendezett iratanyagban minden irányú eligazodást biztosit. S végül az egészet betetőzi, mint legfelső szint, a kellőképp megőrzött, rendezett, selejtezett és segédletekkel ellátott iratanyagnak a történettudomány, a népgazdaság, a népmüvelés, a közigazgatás számára való felhasználása, értékesitése. Mint a mai referátumban is hallottuk, ezen, a felhasználáson keresztül nyeri el tulajdonképp minden levéltári munka az értelmét. Minél közelebb visz bennünket valamely levéltári munkafajta a végső célhoz: az iratanyagban rejlő adatok értékesitéséhez, annál magasabb szinten áll a levéltári feladatok hierarchiájában. S mivel a segédletkészités közvetlenül kapcsolódik a kiadványkészitéshez, a felhasználást közvetlenül megelőző lépcsofo-