Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Levéltárak és irattárak viszonyának kérdése a holland szakirodalomban / 178–186. o.

a közületi levéltárakra gondol, mégis odaveszi az üzemi levéltárakat is. Szerinte a téma tárgyalásánál hármas tagolást kellett volna alkalmazni: először elvi kérdéseket venni, melyek egyaránt vonatkoznak a közületi és az üzemi levéltárakra, illetve irattárakra, másodszor a közületi levéltárak gyakorlati kérdéseit tárgyalni s végül a nemközületi levéltárak gyakorlati kérdéseire térni rá. Mint üzemi levéltáros, ő a második kérdéssel nem kivan foglalkozni, csak az első és a harmadikra tér ki. Kifejti, hogy Panhuysennek az a feltételezése, mely szerint más személy a levéltáros és más személy az irattár kezelője, az üzemek irattáraira nem vonatkoztatható, összesen öt olyan nagy üzem sincsen Hollandiában, ahol erre .szükség lenne. Éppen ezért Panhuysen Javaslatának vonatkozó részéUmeg kell változtatni, hogy kiemolődjék, hogy migez a íeladatkörmegosziás a közhivataloknál szükséges, addig az üzemeknél külön, üzemenként állapítandó meg, hogy szükséges-e. Végül a^kérdés elvi részére visszatérve, hib'áztaUa Panhuysen Javaslatát, hogy mig a gyakorlattal részletesen foglalkozik,, addig az elméleti résznél megelégszik a Handleidingra hivatkozással. De itt is csak a proveniencia elvet emeli ki s elhallgatja a Handleidingnak azt az elvi megállapítását, hogy a levéltár szerves egész. Fox J., a harmadik hozzászóló, ugy látla, hogy a kérdés még nem érett meg a határozathozatalra, hanem komoly tanulmányozást igényel. Fontosnak tartaná a külföldi tapasztalatok begyűjtését és hasznosítását, különös tekintettel Hamburg, Lübeck és Svédország viszonyaira, hol már kötelező az uj iktatási-irattári rendszernek bevezetés előtt a levéltárnál való bemutatása. Véleménye szerint Panhuysen javaslatát az irattár és a levéltár közötti éles elkülönítés jellemzi, amit ő nem tart helyesnek. Szerinte a kettőnek szorosan együtt kell működnie. Nagyon fontosnak tartaná a levéltártannak erőteljes fejlesztését, mert szerinte ez a többi tudományág mellett messze elmaradt a fejlődésben. A negyedik hozzászóló Loeff J. volt. A kérdést a közületi lovéltárak szemszögéből nézi. Megáflapitja, hogy mivel az irattárak vezetőit Jelenleg az egységes irattári rendszer köti, igy ezek az irattárak nem alkalmazkodhatnak az illető szerv (szervezeti felépítéséhez. Bzzel a levéltáros feladatát tették nehezebbé, aktezekután nem elégedhetik meg azzal, hogy egyszerűen átveszi ezeket az irattárakat s lerakja azokat, hanem a tudományos kutatás követelményeinek megfelelően át kei! azokat rendeznie. Ebből.következik, hogy a levéltárosnak törekednie kell arra, hogy az Irattári rendszer ne tegye az ő munkáját lehetetlenül nehézzé s mivel saját rendszerének tudományos megalapozottsága felől meg van győződve, Így gondoskodnia kell arról is, hogy ez a rendszer mindenütt elfogadásra s alkalmazásra találjon. Ha azonban a levéltáros ezt a célt nem Is tudná elérni, az adminisztrációnak akkor is segítségére kell lennie, hiszen nem csupán érdeklődő fél, hanem egyúttal olyan tudomány szolgája, mely szorosan összefügg az adminisztrációvali Az ötödili felszólaló Hendriks B.Th üzemi levéltáros volt. Felszólalásában a PanhuyserHóle javaslattal és Dr. Groeneveldnek ezzel kapcsolatos bírálatával foglalkozik. Véleménye szerint azok a kiíogások, melyeket Groeneveld a javaslat ellen íelhozott, nem helytállóak, ö, mint szintez üzemi levéltáros* megállapítja, hogy a Panhuysen javaslata, Groeneveld véleményével ellentétben. Igenis Jó, nemcsak a közületi levéltárak, hanem az Üzemi levéltárak szempontjából is. ő is Idézi a Groeneveld által idézett mondást «suszter, ne tovább a kaptafánál*, de abban az értelemben, hogy az irattáros maradjon a maga munkájánál, a levéltáros Is maradjon a maga munkakörénél, de ezt kiegészíti Panhuysen végkövetkeztetésével: ha pedig olyan problémák adódnak, melyek mindkettő területére átnyúlnak, ugy cseréljék ki nézeteiket és értékeljék egymás véleményét. A hatodik hozzászóló Brakke J.H. ugy véli, hogy a levéltárosok egyesülete által hangoztatott érdeklődés a modern levéltárak és a még dinamikus stádiumban levő. tehát élő irattárak Iránt csak ahhoz hasonlít, ahogyan az emberek a vizbefuló vergődései, vagy a közlekedési balesetek iránt érdeklődnek: vagyis érdeklődnek, de ez az érdeklődés passzív. Jellemzésül elmondja, hogy az egyesület saját adminisztrációja iránt is oly kevés érdeklődést mutatott, hogy a kiküldött bizottságnak éles megállapításokat kellett tennie az egyesület könyveléséről. Véleménye szerint, ha a Panhuysen-íőle javaslatot és annak következtetéseit az egyesület elfogadja, ugy saját tehetetlenségéről tesz bizonyságot az adminisztráció és az irattárak irányában. Reméli, hogy erre nem kerül sor. Fasel V.A, felszólalásában Hardenberg és Groeneveld kritikájához csatlakozik. Hangsúlyozza, hogy a H

andleiding is egységesnek veszi a levéltárat és az irattárat s az ujabban kialakult azó-