Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Levéltárak és irattárak viszonyának kérdése a holland szakirodalomban / 178–186. o.

csán meg kell ismernie alaposan a különböző irattári rendszereket, hiszen ezek ismerete nélkül a H

andleiding által előirt alapleltárakat sem tudná elkészíteni. Mivel azonban igy megismeri a legkülönfélébb irattári rendszerek előnyét és hátrányát egyaránt, e rendszerek alkalmazásánál is nyilvánvalóan hasznos tanácsokkal tud szolgálni. Ennélfogva a levéltáros tanácsának kikérését kötelezővé kellene tenni, bár a döntést meg kell hagyni az irattáros és illető szerv adminisztrációjának kezébe n„ 6. Amennyiben a levéltáros azonos az irattárossal, ugy természetesen a két jog- és feladatkör egy személyben egyesül. De ha egy intézmény iratanyagának mennyisége bizonyos méretet elért, a két feladat már nem hagyható egy kézben. Nagy vívmánya volt annak idején a levéltárügynek, amikor a régi levéltárakat kivették az adminisztráció kezéből s külön helyen, arra képzett szakemberek gondozására bizták. Vigyázni kell. hogy a 19. és 20. századi levéltárak iránti érdeklődés vissza ne állítsa a régi helyzetet, mert az irattárak és a levéltárak közötti éles határvonalat feltétlenül meg kell őrizni. 7. Panhuysen szerint van azután még egy feladat, amelyet a levéltáros elláthat, s amellyel jő szolgálatokat tehet az irattáraknak és az adminisztrációknak ; ez a felügyelet. Ha az illetékes adminisztratív szerv az irattár felügyeletével megbízza azt a levéltárost, akihez majd statikussá válása után az irattár kerül, ugy a levéltáros ellenőrizheti, hogy az iktatás és irattárkezelés gondos és rendes legyen, iratok ne vesszenek el, azokat megfelelő időben tegyék át a levéltárba, és segiségül lehet az irattárosnak a megsemmisítendő anyag kijelölésében stb. 8. A fentiek alapján Panhuysen az alábbi következtetéseket vonja le; 1= Azt a kérdést, hogy egy intézmény irattárát milyen elvek alapján rendezzék, az illető intézmény irattárának vezetője hivatott eldönteni. IL Az irattári rendszer megválasztásánál ki kell kérni annak a levéltárosnak a véleményéi, kihez majd az irattár később kerül. Ezt a véleményt komolyan kell venni a döntésnél, III. Kívánatos, hogy a levéltáros, akihez a dinamikus irattár statikussá válása után kerül, az illető szerv adminisztrációjától felkérést és megbízást kapjon az irattár felügyeletére. Panhuysen r

enti határozati javaslata heves vitát váltott ki a holland levéltárosok körében s egyesületük külön gvülést is hívott össze a téma megvitatására. Ennek a viiának anyagát, mely a NAB 1955-56-. 45-78* oldalán található, az elnöklő Panhuysen visz onvál ászával együtt, az alábbiakban foglaljuk össze. A vitában az első helyet Hardenberg H. foglalja el. Véleménye szerint Panhuysen egész előterjesztésében időszerűtlen. Konklúziói közül a UJ.-ra semmi szükség sincsen, mivel ez a gyakorlatban megvan és ennek Jogosultságát senki sem vonta kétségbe. Ami viszont az I. és II. pontját illeti, ezek gyakorlati jelentőségét egyszerűen megsemmisíti az a körülmény, hogy a holland városok és községek szövetsége lekötötte magát az adminisztráció és iraitárkezelés egységesítése mellett s igy nincsen módja az egyes irattárosnak arra. hogy maga döntsön a választandó rendszer íelől, mivel az egységes rendszer adva van. Természetesen ugyanígy illúzió annak a követelménynek felállítása is, hogy kikérendő és figyelembe veendő a levéltárosok véleménye az irattári rendszer megválasztásánál. Az adott helyzetben ugyanis teljesen közömbös, hogy a levéltáros milyen rendszert ajánl. Ennek a helyzetnek kialakulásáért Hardenberg minden kertelés nélkül magukat a levéltárosokat tette felelőssé. A levéltárosok voltak azok, akik annak idején elnökük, Fruin professzor, vezetésével visszahúzódtak az irattárak kezelésével kapcsolatos felelősség vállalásától. Munkakörüket egyre szűkebb korlátok közé szorították, úgyhogy Fruin még azt sem helyeselte, ha a levéltáros történeti kutatásokkal foglalkozott. Végső következtetésképpen Hardenberg ugy látja, hogy Panhuysen javaslata nem felel meg a való helyzetnek. A vita második szónoka Groeneveld C. volt. ki nemcsak maga. hanem még nyolc másik társa nevében fejtette ki véleményét Panhuysen javaslatáról, ugy, amint azt az üzemi levéltárosok látják. Véleménye szerint az átlag üzemi levéltáros számára Panhuysen javaslata mostani alakjában egyszerűen elfogadhatatlan. A Javaslat alapvető hibáját abban látja, hogy bár Panhuysen elsősorban ISO