Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

lehetséges, kerülni kell ezt a megoldást. A rendezés célja az együvé tartozó számadási egységek anyagának egy csoportban való megtartása a számadás szervezetének megfelelően és a számadási időszakon belül. Az igy kialakított egységek sohasem íognak egyetlen megszakítás nélküli sorozatot alkotni, mert a nagybirtok gazdasági tevékenységével együttjáró változások megszakításokat idéznek elő. Ha az anyag kezdeti állapota szerinti egységekbe illesztenék bele az egész anyagot, akkor a magasabb szinten folyó levéltári feldolgozás és a kutatás elé gördítenének súlyos akadályokat. Helytelen lenne pl. azokat az erdészeti anyagszámadásokat, amelyek még a közös pénzszámadások korában keletkeztek egy sorozatba illeszteni azokkal az erdészeti anyagszámadásokkal, amelyek az önálló erdészeti ág számadásainak egy részét alkotják. Igaz ugyan, hogy igy a levéltár áttekinthetetlenebbé lesz, de ugyanez a tény emelni fogja a leltár áttekinthető voltát. Ha a számadások még az eredeti csomagokban vannak, akkor ezt a munkát viszonylag gyorsan el lehet végezni a szervezet kérdéseinek tisztázása után. De ha az eredeti csomagok szétestek, akkor az egész rendezés legnehezebb és leghosszadalmasabb része a szervezet megállapítása, az eredeti összefüggések tisztázása és az anyag rendezése lesz. Nehezíti a munkát a számadások körül csoportosuló rengeteg kimutatás, kivonat, áttekintés és statisztikai jellegű anyag, amely szerencsétlen módon legtöbbször sehová sincs bevezetve és nem is kapcsolható az iratokhoz. Ennek az anyagnak kiválasztása sok fáradtsággal és veszödséggel Jár. A rendezésről szóló rész befejezéseként a szerző még egyszer hangsúlyozza, hogy a számadások nem rendezhetők mechanikusan, hanem azokat ugy kell feldolgozni, mini a nagybirtokok levéltárának sajátságos, szerves egységét, amelynek rendezéséhez nenr kell kevesebb erudició és tapasztalat mint az iratokéhoz. «A számadások mint megbízható történeti forrásoknak rendkívüli fontossága megköveteli, hogy a levéltári dolgozók rendezésüknek rendkívüli fontosságot szenteljenek.* 3. Leltározás és katalogizálás A szerveset megállapításával és a rendezéssel a munka nagyját már elvégezte a levéltáros, a leltározásnál már csupán ennek a munkának kodifikálását kell elvégeznie a két főszempont: a levéltári anyag nyilvántartása és a kutatás részére adandó felvilágosítás szempontja szerint. Elsőnek a leltározás során a terminológia kérdése merül fel. Amint láttuk a számadások általában két főcsoportra bonthatók ; pénzbeli és anyagszámadásokra. Ha egyszerű szervezetről van szó, amelyben csupán egy pénzbeli számadást vezetnek, akkor «Általános pénzbeli számadásról* beszélhetünk, ha a szervezet bonyolultabb, akkor «mezőgazdasági* (Wirtschaftsrenlrechnung) •Erdészeti* (Forsírenírechnung), stb. «pénzszámadások* kifejezést alkalmazhatjuk. Az anyagszámadásokat ugyanilyen jelzős szerkezettel («erdészeti*, *gabona-*. stb.) anyagszámadásnak nevezhetjük, a havi elszámolásokat annak a számadásnak nevével Jelölhetjük, amelyhez tartoznak. A második kérdés a leltári egység kérdése. Nyilvánvaló, hogy itt is az iratokhoz hasonlóan az anyag szerves belső összefüggése határozza meg a leltári egységet. A leltári egység ezért az egy számadási időszakon belüli számadás lesz, annak mellékleteivel együtt. Ha technikai okok miatt a könyveket és iratokat külön-külön kellett felállítani, akkor összefüggésüket a leltárban ugy biztosítjuk a legjobban, hogy ugyanazon leltári szám alatt a) és b) betűvel Jelezzük őket. Bizonyos okokból azonos darabokból külön sorozatot alkothat a levéltáros (pl. bizonyos regísztrum-jellegü approbatiokból), ezeknél az eredeti anyaggal való összefüggést ugyanígy a), b) stb. betűkkel biztosithatjuk, A leltár szöveg egyébként áz Iratok leltáráéval azonos adatokat tartalmazza (leltári szám, jelzet, az egység leírása, időbeli kiterjedés, terjedelem) mennyiség). Az egység elírásán belül előbb a számadást, majd az approbatíokat a fennmaradt elszámolásokat ajánlatos tárgyalni. A leltár bevezetésében a szervezet leírása nem mellőzhető, a grafikus ábrázolás itt bemutatott módja elősegítheti a szöveg szemléletes megértését. A leltárt lezáró tárgymutatóban a szerző 175