Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

A nagybirtok levéltárában található régibb számadások levéltári feldolgozása c. cikkében (AC 4956. 1-1-19. 1.) Kostál abból a tényből indul ki, hogy a nagybirtokok levéltárának jelentős részét a számadások alkotják, melyek a jól megőrzött levéltáraknak mintegy.50-70 £-át teszik ki. Töredékesen már a 14. században feltűnnek, a 16. századtól kezdve már csoportosan maradtak fenn. számuk a fehérhegyj csata előtt megnövekszik és a 17. század derekától kezdve szinte áttekinthetetlen sorozatokká dagadnak. A számadások természete különböző. A szó szorosabb értelmében vett birtokszámadások mellett megtaláljuk a nagybirtok közigazgatási, igazságszolgáltatási és egyházi funkciójának következtében jelentkező számadásokat. Ezek a aza.rn.adas

ok..eleinte nem válnak el élesen a szorosabb értelemben vett birtokszámadásoktól és csak a 17. század végétől kezdve vezetik őket elkülönítve. F

ormai szempontból tekintve a számadások könyvek, füzetek vagy iratok, amelyek egymást kölcsönösen feltételezik és kiegészítik, s ezért a levéltári módszer legalapvetőbb elveinek sérelme nélkül nem csoportosíthatók Tormájuk alapján, hanem a hivatali könyvektől és aktáktól elválasztva zárt egységes egésznek kell őket tekintenünk, s kell feldolgozásuk elveit leszögeznünk. A levéltár többi részéhez hasonlóan a számadások esetében is a helyes feldolgozás előfeltétele a számadó szervezetnek és működésének minél pontosabb megismerése. Eközben'különös gondot kell-fordítanunk az egyes számadások egymásközti belső összefüggésére, amely az egyes dokumentumok helyes megértését és értékelését nagyban elősegíti. A levéltárosnak ezen a téren különösen nehéz dolga van, mert általában nem rendelkezik a szükséges könyvelési ismeretekkel, s ezeket a levéltári anyagon keresztül kell elsajátítania. Az itt ismertetett tanulmány célja a számadási szervezet általános vonásainak ismertetése, a számadási anyag rendezési, leltározási problémáinak felvetése. A tanulmányt a szerző eleve leszűkítette két irányban is: először is csak a feudális nagybirtok számadásait kívánja vizsgálat tárgyává tenni, másodszor csak a szorosabb értelemben vett birtokszámadásokat vizsgálja, az említett mellékes funkciókból származó számadásokat figyelmen kivül hagyja. 1* S z á m a d á s i szervezet A nagybirtok számadási szervezete a nagybirtok gazdasági íejlődésének szükségszerű függvénye. Abban a korban, amikor a pénzjáradék volt a túlnyomó forma, elegendő volt egyetlen pénzbevételi és kiadási számadás vezetése. Ha vezettek is anyagszámadást, azt a pénzbeli jövedelmektől függetlenül vezették. A 16. század folyamán az allódiális gazdálkodás előtérbe Jutásával azonban a pénzbeli számadás egyedül már*nem felelhetett meg a célnak, a pénzszámadásban anyagszámadási részeket is vezettek. A szerző ezt az átalakítást a decí»4 uradalom példáján mutatja be. Az itteni számadásokat a 16. században kezdetben az állandó és ismétlődő jövedelmekről készített regisztrumok formájában vezették. Az uradalom saját kezelésben ekkor még nem folytatott mezőgazdasági termelést, az erdőgazdaságot is bérbe adta a közeli városok polgárainak és megelégedett a bérleti dijak behajtásával. Amikor a 16. század folyamán az uradalom uj. tulajdonos birtokába jut, megkezdi az erdőgazdaság művelését* megváltja a fürészmaim okát és nagyban termeli a fürészelt árut. A bérleti gazdálkodás csökkentett formában ugyan még fennmaradt, de a régi pénzszámadás . már nem felelt meg a saját kezelésben tartott gazdálkodásnak. Az eddigi bérleti régisztrum átalakul. A felmerült kiadásokat (munkabér, eszköz stb.) külön vezetik, s a bevételekben is feljegyzik az eladásból származó jövedelmet. Ugyanebben a íüzetben anyagszámadást is vezetnek, amelyben feljegyzik az előző évről áthozott készletet, az eladást* és saját célra történt felhasználást stb. Az eredeti regisztruraból tehát bevételeket,, kiadásokat és egyszerű anyagelszámolást tartalmazó erdő~ gazdasági számadás lett, amelynek végeredményét a fő pőnzszámadásba vitték át, A nagybirtok fejlődése azonban nem állt meg ezen a íokon. A további fejlődés során önálló anyagszámadások jöttek létre, a számadási időszakot (egy esztendő, félév) több időszakra bontották és ezzel kialakult az (időbeli) rész-számadások sorozata, olyan lapoké, amelyek a sommás számadások összeállításának megkönnyítését célozták. Mig az első számadások feldolgozása nem 172 4