Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.

d) Nyilvántartás. A nyilvántartás a fond egységes megjelölését kívánja, ezt a legegyszerűbben a birtok nevével érhetjük el. pl. V. (= nagybirtok) Decin ,-a nagybirtokos fondjánál pedig a nagybirtok családnevét alkalmazzuk a birtokkal együtt pl. VM (= nagybirtok tulajdonosa) Thun. Decin. Ezen a téren nem ártana, ha a Jelöléseket (különös tekintettel a családok ágaira) egységesen állapítanák meg központilag, hogy ugyanaz a rövidítés ne legyen többször alkalmazható. Miután itt a diplomatikai szempontból történő szétválasztást nem alkalmazhaUuk,aJánlatosnak látszik az egész anyag faszcikulálása (a nagyalakú könyvek kivételével) és nyilvántartási egységül a faszcikulus szolgálhatna. A csomókon belül az anyagot elenchusokban lehetne számontartani. Különösen értékes anyagról darabonkénti Jegyzékek is készülhetnek. e) Leltározás. A leltározás anyagát már az osztályozás és rendezés során leell öszszegyüjteni. Különösen áll.ez a leltár bevezetésére, amely a legmagasabb szintű levéltári tudományos munka és pl. Lengyelországban diplomamunkának is elfogadják. A leltári egység fogalmát a Levéltári Igazgatóság alapelvei igen Jól meghatározzák, a legujabbkori számviteli anyagnál azonban a könyv önálló leltári egységet kell hogy képezzen. UJ Jelzetek bevezetése felesleges. Ahol a régi Jelzet nem állapitható meg, ott a leltári szám és a csoport neve szolgálhat tájékozódásul. A katalogizálás kérdése a nagybirtokok levéltáránál ma még nem aktuális. %s A nagybirtokok levéltárának kérdése - vonja le a végső következtetéseket Kostál - sajátságos problémákat'vet fel. A legbonyolultabb közülük az osztályozás, ezt az egész anyagra nézve egyszerre kell végrehajtani, ennek féladata a provenlencla szerinti egységek kialakítása, ennél nyúlt segítséget a levéltárnak a nagybirtok és a tulajdonos anyaga szerinti szétválasztás. A nagybirtok levéltára természetesen mindig lehet kivételes anyag is* a szerző a tanulmányában az általában felmerülő kérdéseket igyekezett .megoldani,, az eddigi munkáról akart bírálatot mondani. A nagybirtok levéltárának feldolgozásával -kapcsolatban lett javaslatai nem dogmatikus, hanem útmutató Jellegűek akartak lenni. A megoldás nemcsak a hasznosságra volt tekintettel, hanem a levéltári munka gyakorlatában felmerült kérdések tudományos megoldását is megkísérelte. x A tanulmányhoz a szerző még külön megjegyzést is fűzött. A brünnj munkaértekezlet ui. a tanulmányban felvetett kérdéseket olyan súlyos kérdéseknek találta, hogy a Javaslatok megtárgyalására külön bizottságot hivott létre, Bz a bizottság 4956 folyamán két alkalommal ülésezett. Első alkalommal a tulajdonos íondjával foglalkozott. A bizottság tagjai is rámutattak arra, hogy egyes nagybirtokos családok esetében (Schwartzenberg, Lichtenstein) a központi vezetés anyaga olyan nagy, hogy a családi iratok mellett feltétlenül külön csoportot alkot. Az, hogy ez a központi anyag a tulajdonos titkárságának működése során alakult kJ*'még nem elég nyomós érv ahhoz, hogy a tulajdonos fondjába kerüljön. R. Marsina rámutatott arra, hogy Szlovákiában a nagybirtokok levéltára nem is áll másból, mint a nagybirtokos anyagából, melynek a szorosabb értelemben vett gazdasági anyag csupán kísérője. Dr. G.Hoffmann a tanulmány szerzőjének koncepcióját elutasítva azt Javasolta, hogy tekintsenek önálló londnak minden olyan gazdasági ágat a nagybirtokos levéltáron belül, amelynek önálló iktatókönyve van. A bizottság ezt a felfogást azzal utasította el, hogy Hoffmann Javaslata a levéltári normát a priori adott elvként kezelte és absztrakcióra törekedett, ami a kutatók felesleges megterhelését jelenti. A bizottság tárgyalása rámutatott arra, hogy a nagybirtokok levéltárával kapcsolatos tapasztalatok összehasonlítása és megtárgyalása nemcsak szükséges, hanem szinte elengedhetetlen. + + + t •"." ' •• "•• • III V.&H, LH 19J&4. 3*4 i 2l9N228rL 171