Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Családi levéltárak rendezésének problémái Csehszlovákiában / 167–178. o.
Az irategységek Jélzetelésével kapcsolatosan felmerül a címfeliratok képzésének problémája. A gyorsfűzőkön és iratrendezőkön lévő feliratok a tájékoztatás szempontjából Jó szolgálatokat tesznek, de a végleges cimképzés mai igényeit számos esetben nem tudják kielégíteni. Az anyagnak a feliratokkal való tartalmi összehasonlítása raktári egységenkint (sőt azon belül is) mindenképpen kivánatos. Ennek során a levéltárosra hárul a feladat, hogy a hiánjos, vagy éppen megtévesztő feljegyzések kiegészítése, megtelelő korrigálása megtörténjék. Gyakran előfordul azonban, hogy *« akár gondatlanság folytán, akár más okból - teljesen hiányzanak a feliratok, vagy a csomókba foglalt iratok annyira vegyes Jellegűek, hogy egy általános cim megközelítőleg sem nyújtana felvilágosítást az anyag természetéről. S 0 k zavart okoznak a levelezésekkel kapcsolatos •iratváltási* sorozatok .-. . («Schriftwechsel mit..**) is. Mindezekben az esetekben arra kell törekedni, hogy az újonnan alkalmazott, illetve a régebbről átvett, de megfelelő mértékben szétbontott címfeliratok - a szükséghez képest végrehajtott kisebb anyag átcsoportosítások után - minél találóbban fejezzék ki a hozzájuk tartozó irategységek tartalmi összetételét A rendezés és jelzetelés problémája mellett természetesen még sok más, részben technikai vonatkozású (irategységek bekötése, iratrendezők, gyorsfűzők esetleges eltávolítása stb.) kérdés is felvetődik a legujabbkori anyag használhatóvá tétele kapcsán, de ezekkel érdemben csak akkor lehet és tanácsos foglalkozni, ha az állagok (fondok) átselejtezése már előzetesen megtörtént A szerző a továbbiakban újból röviden összefoglalja a gyakorlatilag bevált munkamenet egyes fokozatait és a végrehajtásoknál követendő szempontokat,: majd tanulmányának befejező részében kitér a vázolt eljárások kivitelezésével szoros összefüggésben álló személyzeti követelményekre. Tévedés volna azt gondolni, hogy e munkálatokat iskolázatlan segéderők is el tudják látni. A legújabb kor iratanyagának rendezése olyan magas igényeket támaszt a levéltári dolgozókkal szemben, hogy még a szakképzett levéltárosok is csak minden tudásuk és kombinatív készségük latba vetésével tudnak a lépten-nyomon felmerülő nehézségekkel megbirkózni. A tárgyi kapcsolatok felderítéséhez, a regisztraturák szerkezeti felépítésének kibogozásához és a különböző fondok (állagok) fevéltári és raktári egységekre való elkülönítéséhez kifinomodott szakmai éleslátásra és huzamosabb gyakorlati tapasztalatokra támaszkodó öntevékenységre van szűkség. Az igazgatási szerveknek saját irattáraik irányában elkövetett évtizedes mulasztásait a levéltáraknak fáradságos munka árán kell pótolniok, hogy e nagy fontosságú forrásanyag is szervesen bekapcsolódhassák a tudományos kutatások és dokumentációs célok szolgálatába. Diezel fejtegetéseiből hazai viszonylatban is igen értékes tanulságokat lehet levonni a legujabbkori iratok rendezési munkálataira vonatkozólag. A részletekbe menő kiértékelés azonban túlterjedne ennek az ismertetésnek a keretein. Itt csak annyit, hogy az NDK-ban alkalmazott módszerek újból megerősítik a területi levéltárakban folytatott gyakorlat helyességét, amely az ilyen természetű fondok esetében globálisan a lépcsőzetes szintű rendezést valósítja meg. Hyképpen ugyanis az áttekinthetetlen anyag teljes mennyisége kerül a használhatóság első, majd következő stádiumaiba. De ezzel kapcsolatosan azt is ki kell emelni, hogy az eddigi tapasztalat ok. szerint nálunk e feladatok ellátásában a jól képzett közép-káderek is igen hasznos mi/nkát végeznek megfelelő szakirányítás mellett Lengyel Alfréd C ! A y DI LEVÉLTÁRAK RENDEZÉSÉNEK PR OBLÉMÁI CSEHSZLOVÁKIÁBAN A családi levéltárak rendezésének elvi alapjai a nemzetközi vagy a magyar levéltári szakirodalomban még korántsem egyértelmüleg lezárt kérdések. Mig a közhivatalok levéltárai európaszerte már a legkorábbi időtől fogva sokban hasonló funkciókat és ennek során kézzelíekvöen hasonló rendszerezési alaptípusokat mutatnak, addig a családi levéltáraknál a funkció minden azonossága ellenére is a rendszerezést tekintve ennél lényegesen nagyobb változatosságot tapasztalhatunk. Az iratanyag birtokosainak nem egyszer gyakori változása, a változások során a vonatkozó iratanyag uj meg uj összefüggések közé való beépítése, s ennek kapcsán többszörösen változó szempontok szerinti ujjárendezése igen megnehezíti a ma kutatója számára a legmegfelelőbb rendszerezés kidolgozását. A problé467