Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

csoportokat ismer, melyek organikusan csatlakoznak egy hatóság tevékenységéhez*. Rövidrefogva tehát: Veibull együtt akar tartani önálló egészként minden levéltárat s az anyagot csak azon belül de az ügydarabok különböző tárgya szerint kívánja csoportosítani. Lényegileg tehát az 4844-es francia rendszerhez kivan ezzel visszakanyarodni, melyet Jobbnak tart a holland rendszernél. Ezt a rendszert - és Veibull álláspontját - Panhuysen elfogadhatatlannak tartja. Hivatkozik arra, hogy a Handleiding már annak idején állást foglalt vele szemben azon az alapon, hogy <az anyagnak tárgy szerinti csoportositása csak a kutatók bizonyos részét veszi figyelembe s ezekre előnyös, másokra nézve azonban káros*. Ezt a nagyon fontos kifogást Veibul még csak meg sem kísérelte megcáfolni. Amellett egy levéltár eredeti rendje, eredeti organizációja történetileg adva van s ez olyan értéket Jelent, amelyet nem szabad bizonyos kutatók érdekében feláldozni. Panhuysen azonban koncedálja, hogy az is helytelen, amit a Handleiding 49. paragrafusában olvashatunk: :Bgy levéltár rendezésénél csak másodsorban kell figyelemmel lenni a történeti kutatás érdekeire. • Szerinte ennek a .paragrafusnak teljesen el kell tűnnie s helyébe egy következő paragrafus kell, hogy kerüljön: «Azáltal, hogy a levéltár beosztásának rendszere az illető levéltár eredeti organizációja ri alapszik, általában a lehetőség szerint biztosítva vannak a történeti kutatás érdekel*. Bz természetesen egyúttal Brenneke tszabad proveniencia»-elvének elvetését is jelenti. Panhuysen szerint ugyanis Brenneke nem ad helyes képet a holland levéltári elvekről. Ugyanis közvetlenül a 16. után. már a 47. paragrafus kimondja, hogy a levéltáros, miután az eredeti rendet a lehetőség keretein bélül helyreállította, köteles megállapítani, hogy mennyiben szükséges és kívánatos ettől az eredeti rendtől eltérni. A 48. paragrafus pedig azt is kimondja, hogy az eredeti rendtől el lehet térni, azt meg lehet változtatni, abból a célból, hogy ezáltal a levéltár általános felépítését megjavítsuk. Az e paragrafushoz szóló magyarázat est mondja «Röviden összefoglalva: a levéltáros a levéltár eredeti organizációján bármiféle változtatást eszközölhet, amelynek az a célja, hogy Jobban biztosítsa azt az alapgondolatot, amelyből az eredeti rendezés kiindult. «Ez tehát azt Jelenti, hogy a Handleiding a levéltárosnak becsületes és elég messzemenő szabadságot biztosit munkájához. Mind mi, mind a Handleiding összeállítói teljes mértékben tudatában voltunk annak, hogy a levéltárak eredeti rendjének megalkotói is tökéletlen, emberi munkát végeztek - állapítja meg Panhuysen. Muller például a Szent Péter káptalan levéltárának katalógusa elé irt előszavában egyenesen kimondja: *& megfontolások végeredménye az, hogy egy levéltár rendezésénél csak egészen kivételes esetben elégedhetik meg az ember a régi rend helyreállításával, éspedig csakis olyan esetben, amikor a régi besorolás és leltározás különös gonddal volt végrehajtva.* Mindez tehát azt mutatja, hogy a hollandok már régóta a «szabad proveniencia* elvét gyakorolják, csakhógty ennek az elvnek alkalmazásánál az eredeti rendet, amennyiben azt megfelelő gonddal és meghatározott elv alapján állították fel, minden fenntartás nélkül respektálják, ellentétben Brennekével, aki ebben az esetben is fenn akarja tartani a lényeges átalakítás szabadságát. Helytelenül mondja tehát Brenneke: <Mig a hollandok az organizmusfogalmat tisztán biológiailag fogják fel. mi ezzel szemben az organizmus filozófiai fogalmából indulunk ki.* Az organizmus ui. a Handleiding hoz irt magyarázat szerzői számára is filozófiai fogalom volt és nem • tisztán biológiai* fogalom. S magyarázatnak azonban néhány szava ismét alkalmul szolgált arra. hogy Brenneke félreértse. A Handleiding ugyanis ezt ; •<* mondja a 2. paragrafushoz szóló magyarázatban: «a levéltár organikus egész, élő organizmus, mely szigorú szabályok szerint növekszik, fejlődik és deformálódik*. Ez a megállapítás Panhuysen szerint nem helytálló és ellenkezik a valósággal. Nincsenek ui. «szigoru szabályok*, amelyek sze- . rint egy levéltár nő. Itt nem ugy van. mint a természetben, ahol a biológiai organizmus szigorú szabályok szerint fejlődik. Azok a szabályok, amelyek szerint egy levéltár rejlödik, sok változásnak lehetnek s sokszor ténylegesen voltak is alávetve, s" változásuk szabályait jórészt kívülről határozták meg. Éppen ezért Panhuysen szerint legjobb a mag arázatból ezeket a szavakat kihagyni és helyet* tük a következőt mondani: *a levéltár organikus egész, halott vagy még élő organizmus, amely bizonyos szabályok szerint alakult ki vagy alakul.* Egyébként az uj fogalmazás csak visszatérés ahhoz az eredeti fogalmazáshoz, melyet maga Muller adott még 4886-ban, s amitől csupán később tért el a Handleiding magyarázatánál.