Levéltári Híradó, 10. (1960)
Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.
néhány szót kell szólnunk Noordenbos P. ezzel kapcsolatos cikkéről, mely « v erharen tir cikkével kapcsolatban* (NAB 4954-55. 99-100) cimen Jelent meg. Noordenbos irása Verharen cikkének egy lábjegyzetéhez kapcsolódik, melyben Verharen erősen kifogásolja, hogy az állami adminisztrációs szervek részére kiadott irattári és dokumentációs anyagra vonatkozó utasítás szerint az irattárakat tárgyi csoportosítás és beosztás alapján kell kialakítani. Verharen szerint ennek az lesz a következménye, hogy amikor ez az anyag a levéltárakba kerül, ott a levéltárosoknak az egészet át kell rendezni. Noordenbos ezzel szemben rámutat arra, hogy az irattári és dokumentációs utasítás nem azt tartalmazza, amit Verharen belőle levezet mert tárgy szerint nem az egyes iratdarabokat, hanem azokat az ügyeket kell beosztani, amelyekhez az egyes iratok tartoznak. Noordenbos rövid cikkének második része ahhoz a kérdéshez szól hozzá, hogy a levéltárosnak legyen-e irányító beleszólása a levéltári anyag rendezésébe az irattári időszakban. Míg Verharen e kérdésre igenlő választ ad, addig Noordenbos tartózkodó magatartást tanusit e kérdésben. Véleménye szerint mielőtt a levéltárosok ilyen irányitó módon beleszólhatnának az irattári anyag rendezésébe, előbb tisztázniuk kellene, milyen is legyen az a modern irattár, melyet ne kelljen azután átrendezni. Erre annál nagyobb szükség van, mivel utóbbi időben a holland levéltárosok nagyon is tartották.magukat egyesületük elnökének ahhoz a kijelentéséhez, mely szerint *az adminisztráció és nem a levéltáros feladata annak megítélése, hogyan kivánja iratait megőrizni*. Ugyancsak Verharen cikkének ahhoz a részéhez kapcsolódik Ten Cate J.A. irása is, mely szerint a levéltárosnak már az irattári időszak alatt is kötelessége lenne az anyaggal foglalkoznia. (A Handleiding és a regisztrációs időszak. NAB 4954-55. 400-103) Ezt a felfogást ő maga is ellentétben állónak tartja a Handleiding 2. paragrafusához Tűzött megjegyzéssel, melynek értelmében az irattár csak akkor kerül át a levéltáros kezelésébe, ha holt anyaggá vált, tehát lezárt egésznek tekinthető. S bár maga is ezzel megegyezően vallja, hogy a levéltári gondozás akkor kezdődik, amikor az anyag dinamikusból statikussá vált, azt viszont szükségesnek tartja, hogy a levéltárosoknak módjában álljon az irattárak ügyébe ott beleszólni, amikor a már holttá vált anyag nem kerül elég gyorsan át a levéltárba. Szóba hozza Ten Cate Brennekének azt a már Verharen által is kifogásolt irányelvét, mely szerint a levéltárakat a szervek struktúrája szerint kell átcsoportosítani. Ebben a kérdésben egyetért Verharen álláspontjával, csak az ellen foglal állást, mintha Brenneke felfogását törtőnőssvolta határozta volna meg. Hivatkozik ui. arra, hogy nem ő az egyetlen történész-íevéltáros, aki tudja, hogy az állami apparátusban végbemenő változás mily kevéssé befolyásolta a postázás mikéntjét, míg az iktatás bevezetése mily alapvető változást hozott, anélkül, hogy ugyanakkor a kormányszervek beosztásában bárminő változás történt volna. Kitér még Ten Cate a H endléiding 45. paragrafusával kapcsolatban a szisztematikus rendezés és az egyetemes tizedes osztályozás kérdésére is. Bár a meglevő decimális rendszer ellen vannak kifogásai, de azért nem osztja azok véleményét, akik ezt a rendszert a levéltáraknál elvetendőknek tartiák. Hivatkozik Van der Gouw két kifogására, melyek szerint e rendszer a levéltárat állandóan növekvő kis egységekre bontja s hogy az állandó uj dossziék bekapcsolása következtében az anyagnak nem lesz végleges helye. Az előbbire nézve az a véleménye, hogy ez nem Jelent legyőzhetetlen akadályt mindaddig, amig a levéltárosnak megvan a lehetősége arra, hogy kis egységeket összekapcsoljon, az utóbbi nehézséget pedig a könyvtárak analógiájára ugy kivánja áthidalni, hogy az anyagot raktári szájnokkal iáfja el. A levéltár és a könyvtár között a decimális rendszer szempontjából Ten Cate abban látja a különbséget, hogy mig a levéltáraknál mindig van egy szerves mag, ugyanez a könyvtárnál hiányzik. De éppen e szerves magra tekintettel nem tartja helyesnek, ha az iratanyagot újrarendezik. Ugyancsak ebbe a témakörbe vág Van Giessel A. cikke; A levéltári darabok rendezése az irattári időszakban (NAB 4955.-56. 442-449). Van G iessel a Noordenbos előbb ismertetett cikkével elindult vitához csatlakozóan azt igyekszik felvázolni, hogy miként is jön létre egy ilyen irattári rendszer, Cikkének alapjául az a vázlat szolgált, melyet eredetileg a levéltárosiskola volt növendékeinek találkozójára készített. Ezt a vázlatot táblázatos alakban cikke végén le is közli, E vázlat szerint a 4 56
