Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

véltárt létrehozó hivatal szervezete tevékenysége és az irattár közötti összhang. Ha ez az összhang nincs meg, akkor a levéltáros Joga, sőt kötelessége a íond összetételének olyan megjavitása. hogy az a legjobban megteleljen annak a hivatali struktúrának, amelynek levéltári Tondjáról szó van. A levéltáros megszűnik kevésbé mttvelt és kevésbé gondos elődeinek az irattárosoknak rabja lenni, nagyobb kezdeményezésre szerez jogot, de természetesen a íond feldolgozásáért nagyobb felelősség is terheli.* + + + A probléma holland visszhangjára rátérve: a Nederlands Archievenblad (NAB) 57. évfolyamának 24-31. oldalán Formsma V. J. foglalkozik a rendezés és a szabad proveniencia kérdésével. Cikke egyetlen, itt figyelmen kivül hagyható, eltéréstől eltekintve a holland levéltárosegyesület (Vereiniging van Archivarissen in Nederland) (VAN) közgyűlésén 1952. szeptember 20-án tartott előadását hozza. Formsma cikkének első, rövidebb része a levéltár tagalmi meghatározásával roglalkozik* (Mint látni fogjuk, a kérdés ilyen módszerű tárgyalása az egész vitára jellemző.) Mindenekelőtt csodálkozását fejezi ki amiatt, hogy Fockema Andreáé, Smit és Van der Gouw-nak a NAB-ban 1947'1949-ben megjelent e tárgyú cikke nem váltott ki a holland levéltárosokból semmi visszhangot, annak ellenére, hogy ezek a cikkek nagyon komolyak voltak s közülük a Smit-é a levéltár rogalmának uj meghatározását is igykezett adni. Smit ugyanis a levéltár fogalmát így határozza meg cikkében (NAB 1948-49. 33 kk) • «A levéltár azoknak az adminisztratív iratoknak összessége, amelyek az adminisztrációnak már befejezett jogügyleteire vonatkoznak éa-tf. Formsma a következőkben nem foglalkozik az emiitett három cikkel, hanem csupán Smit előbbi meghatározásával. Ez a meghatározás a levéltár fogalmát a lezárt ügyekre korlátozza. A • folyóirattár*, vagy. amint még Formsma nevezi* «a levéltár dinamikus része» már kivül esik Smit szerint a levéltár rogalmán. Ez a korlátozás némileg alátámasztható ugyan a régi holland fogalmi meghatározással, de a VAN által készített uj levéltári törvényjavaslat, amikor a fogalmi meghatározásnál egyaránt használja a jelen és múlt idejű igealakot, minden félreértést kizáróan a tágabb keretet veszi alapul. Formsma ezután kitér arra. hogy a levéltár fogalmi meghatározásának kérdésében a holland levéltárosok felfogásában bizonyos ellentmondások mutatkoztak. A Smit-féle meghatározás ugyanis magával hozza, hogy a levéltáros feladata is csak a már lezárt anyagra korlátozódik. A levéltárosok egyesületének regisztrációs bizottsága is igy határozott (NAB 1919-20. 50 kk) ; «A bizottságnak az a véleménye, hogy az egyesületnek nem feladata véleményt nyilvánítani az adminisztratív levéltárak (tehát az irattárak) rendezésénél alkalmazandó egy meghatározott rendszer bevezetésére nézve.Ezt a véleményt maga az egyesület is magáévá tette. Ezzel szemben viszont a NAB 1950--M. 111. oldalán Graswinckel már kívánatosnak tartja, hogy a levéltárosnak módja legyen beleszólni az iratok irattári rendezésébe is. E kérdéssel kapcsolatban Formsma nak" az a véleménye - s ebben hivatkozik az előbb emiitett bizottsági Jelentésre is -» hogy bár kívánatos a két szerv között az együttműködés, de a dinamikus időszakban, vagyis az irat még élő, ügyviteli korszakában mégis a regisztrátor véleményének kell döntőnek lenni, mivel itt még ő a szakértő és nem a levéltáros. A cikk további részében a szerző röviden érinti Van der Gouw és Kersbergen egy-egy írását Mindkettő a tervezett Handleidinggal foglalkozik. Előbbi a tervezet didaktikai hiányosságaira mutat rá, utóbbi pedig azt tartja kívánatosnak. hogy a Handleiding kizárólag a levéltárak alapkérdéseivel foglalkozzék. Formsma szerint az uj Handleidingnak két részből kellene összetevődnie. Az első* általános résznek kellene hoznia a fogalmi meghatározást s ami ebből következik, azután az adminisztráció történetét és a levéltárak kialakulását míg a második, inkább gyakorlati részben lenne hely az egyes iratok leírásának és rendezésének problémája számára. Általában az a véleménye, hogy ebből a Handleidingból minden vitairat jellegnek el kell tűnnie s helyette a didaktikus Jellegnek előtérbe kerülnie. 153