Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

A cikk második része azután a rendezés és a szabad proveniencia kérdésével foglalkozik. Kiindulásul-a Handleiding 2 paragrafusát választja, mely szerint «A levéltár organikus egész*. Véleménye szerint e megállapítás Jelentésére nézve félreértések vannak. Az imént idézett Graswinckel szerjnt e paragraíus az az irányjelzés, mely szerint minden levéltárosnak haladnia kell. Bzzel szemben ugyanabban a NAB számban Dr. Moll ugy ir, hogy «az úgynevezett decimális klasszifikációs rendszer ellentétben áll a levéltárnak, mint organikus egységnek lényegével*. Dr. Moll ugyanennek nem vonja le a következményeit, de megteszi Fockema Andreáé, aki ezt a paragrafust törölni akarja, mert véleménye szerint ez az ujkeletü levéltárakra már nem alkálin ázható. F-ormsmannak az a véleménye, hogy ez a paragrafus eredetileg csak annyit akart mondani, hogy a levéltárak nem önkényes történeti anyaggyüjtőhelyek, hanem természetes utón kialakult egységek. Ezt a tényt pedig 4898-ban. amikor az illető paragrafus keletkezett, szükséges volt hangsúlyozni, ügy lehet feHogni a dolgot, hogy ez a megállapítás a levéltárat*külsőleg határozza meg. Erre mutat a 8. paragrafus is, hol ezt olvashatjuk «A különböző, egy gyüJtőlevéltárba felvett levéltárakat gondosan el kell egymástól különíteni*. Az előbb idézett 2. paragraíus azonban a levéltár belső szerkezetéről is szól; (ha a testület funkciói megváltoznak, ugy ezzel együtt megváltozik a levéltár Jellege is*, majd pedig: «minden levéltárnak megvan mintegy a maga egyénisége, a maga individualitása, melyet a levéltárosnak előbb meg kell ismernie és csak azután térhet át annak rendezésére*. Fockema Andreáé Formsma által idézett cikkében azt mondja, hogy az ujabb levéltárakba gyakran erőszakosan nyúltak bele, iratokat vettek ki és másokat csaptak oda, aminek következtében különösön az ilyen ujabb levéltárakra vonatkozóan az organikus egység elve nehezen tartható fenn. Mivel szerinte ezek a belenyúlások arra illetékesek által történtek, így a levéltárosnak ebben meg kell nyugodnia. Formsma azonban ezt nem látla elég vűágosnak. Megállapitla, hogy ennek a paragrafusnak elmélete és vonatkozásai tekintetében nincsen cómmunis opinio s alkalmazása sejn vihető minden nehézség nélkül végbe, csakúgy, mint a 46. paragrafusnak a régi rendre vonatkozó utasítása. A következőkben Formsma példákkal részletesen meg is világítja ezt az állítását, A groningeni állami levéltárban levő Ommelan-i levéltár legrégibb darabjai az Aduard-i kolostori levéltárból valók. Ha ezek a levéltári darabok a kolostor szekularizációja alkalmával kerültek volna az ommelandi hatóság kezére, ugy a helyzet nagyon egyszerű lenne. De még sokká! előbb odakerültek. Az aduardi apát ugyanis tagja volt az ottani rendi testületnek, s ő bocsátotta ezeket az iratokat az ommelandi szindikus rendelkezésére, hogy bizonyító anyagként szolgáljanak abban a perben, melyet az ommelandiak és a kolostor közösen íolytattak Groningen városa ellen, A perben állandóan felhasználták ezeket az iratokat s le is másolták. így tehát az ommelandi levéltárnak szerves részévé váltak. Persze ezáltal a kolostori levéltár megcsonkult. A kérdés tehát a rendezésnél az, hogy mi történjék ezekkel az iratokkal: vissza kelljen-e helyezni ezeket a kolostori levéltárba eredeti helyükre, vagy ott kell hagyni az ommelandi levéltárban? Mindkét helyütt a régi rend alapján van helyük. Formsma ugy véli, hogy inkább az utóbbi helyen kell meghagyni, mivel a történelem és az iratok rendeltetése ezt jobban igazolja. Hozzáteszi azonban. 1iogy ilyen esetekre általános szabályt nem lehet felállítani, bár azt is megjegyzi, hogy azért a Handleidingnak említést s keUene tennie az ilyen nagyon is gyakran előforduló esetekről s rá kellene arra is mutatnia, hogy mikor milyen irányban kell keresni a megoldást. Hasonlóan problematikusak a bizottsági - valamely hivatallal tehát csupán lazán összefüggő ~ szervek levéltárai is. Az 54. paragrafus ezt mondja: <A bizottságok és tisztviselők levéltárai annak a hatóságnak levéltárához tartoznak, ahol az illetők munkájukat végesték* s ehhez még az 55, paragrafus hozzáteszi, hogy az olyan bizottságoknak irományai, melyek rezoluciókat. Jegyzőkönyveket nem hagytak hátra, ugy tekintendők «mint dossziék (vagyis csupán tárgyi csoportok - Ford.), melyek annak a testületnek levéltára részét képezik, mely az illető bizottságot ideiglenesen létrehozta*. Mármost Groningen város és tartomány rendjei állandóan alakítottak bizottságokat, de ezeknek iratait sohasem lehet megtalálni a rendi levéltárban. Miért? Az ügymenet ugyanis az volt, hogy a 4 54