Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

Igen tanulságos a beszámolónak az a része, amely a levéltárak «társadalmi helyzetével* foglalkozik. Megállapítja, hogy a levéltárak mind a tkultur-reszortba* tartoznak és önálló költségvetésű intézmények. A társadalmi igazgatás elvének megfelelően valamennyi mellett társadalmi szerv - levéltári tanács - működik. A levéltárak közvetlen felelősséggel alapító, illetve fenntartó intézményüknek tartoznak. A levéltáraknak ebből a helyzetéből, s az-elmúlt évek gyakorlatának tapasztalataiból, a beszámoló a következő következtetéseket vonja le: Meg kell találni a levéltárak közötti helyes koordináció formáját azért, hogy bizonyos munkákat közösen végezhessenek és ne kelljen azokat minden levéltárnak külön-külön elvégeznie (pl. műhelyek szervezése, a levéltári anyag központi nyilvántartása, segédletek egységes elvek alapján történő kiadása, á^Jevéltárak munkájának összehangolása az Akadémia és más tudományos stb. intézmények munkájával, külföldi kapcsolatok - és még egy sor hasonló feladatot sorol fel a beszámoló). Pontosnak látja a megfelelő (koordinációs forma* kialakításai azért is, mert <szükséges egy helyen összegyűjteni az intézmények évi Jelentéseit, amelyeket egységes elvek alapján kell összeállítani, .mert ezek - ha helyesen állítják őket össze - csökkentik a különböző ankétok méretét és számát*. A decentralizált és egységes központi vezetés nélkül működő jugoszláv levéltárak helyzetére vonatkozó adatok összegezését Vilían dr. beszámolója a következő szavakkal zárja: • ügy véljük, hogy ezt a szolgálatot (ti. a levéltárit - KL) nem lenne szabad olyan elvek alapján szervezni és végezni, hogy kinek mi tetszik jobban és hogy ki mit akar, hanem e munkának közös alapelvekkel és lényegében egységes szervezettel kell rendelkeznie, bizonyos sajátságokkal ott, ahol ez kivételesen szükséges.* Az ankét alapján összeállitott beszámoló végeredményben teljes egészében azt mutatja, hogy a Jugoszláv levéltárak munkájában a túlzott decentralizáció és a sajátságok túlzott előtérbe állításának rendszere nem vált be. Kővágó László KÍSÉRLETEK A PR0VBNBNC1A ELVÉNEK UJABB ÉRTELMEZÉSÉRE Mióta Brenekke hat esztendővel ezelőtt megjelent posthumus munkája a szabad proveniencia kérdését felvette (helyesebben szólva - mint látni fogjuk - ujra fogalmazta, illetve elvileg kidolgozta), a proveniencia a VeibuWéle támadás óta ismét megszilárdult elve körül uj meg uj viták támadtak. A vitatkozó felek különféle módon visszanyúlnak Brenekke felfogásához: elutasítják vagy elfogadják azt. De ezen tulmenőleg a viták során egyrészt kutatni kezdték az elv a megfogalmazás óta eltelt fejlődé-. sét, ezáltal kísérelve meg ellenőrizni; utat vesztett-e, s ha igen, hol a több mint fél évszázada erre az elvre felépült nemzetkőzi levéltártan. De ennek kapcsán másrészt kísérletet tettek magának az elvnek elemzésére is: vajon nem egyszerűen az elv helytelen értelmezése volt-e az, mely lehetővé tette, hogy Brenekke az elvet módosítani látszó problémafelvetése vératlanul oly sok szakember lelkes helyeslésével találkozzék. x Néhány évvel ezelőtt «Brenekke levéltártana és a külföldi kritika* cimü ismertetésében folyóiratunk megkísérelte összefoglalni a vita akkori állását. A vita azóta persze tovább folyik, ujabb eredményeinek teljes összefoglalása egyre nagyobb - Immár folyóiratunk keretén túlmenő igényű vállalkozásnak tetszik. Néhány, lényegében ehhez kapcsolódó s problémafelvetésében Brenekke müvének feltétlen hatását tükröző cikket azonban, ugy véljük, itt is ismertetnünk kell, főleg azért, mert kérdésfeltevésük és tárgyalási módszerük általános levéltártani kérdéseket is felvet. Egyikük : egy csehszlovák levéltáros, Miloslav Volt «A proveniencia tanának kérdése a két világháború között* X

Levéltári Híradó, 6. évf. (4956.) 2-3. sz. 249-230. I. 145