Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - FIGYELŐ - Kísérletek a proveniencia elvének újabb értelmezésére / 145–162. o.

cirnü cikke : (Sbornik Archivnich Praci -1958 :45-1-176 1.) igen tanulságos elemzést ad a proveniencia elvének a két világháború közötti útjáról a főbb európai levéltárügyekben. Számunkra - eddig ismeretlen voltánál íogva - leglényegesebb a csehszlovák és főleg a szovjet fejlődés ismertetése: ez utóbbi során számos olyan kérdés íelvetését és megoldását is láthatjuk, melyek a mi mostani vagy közelmúlt gyakorlatunkban is jelentkeztek anélkül, hogy végül is megnyugtató módon elvileg zárultak voina le. A többi itt ismertetésre kerülő cikk mind a holland levéltári folyóiratból van átvéve, s összességükben abból a szempontból tanulságosak, mert bennük a holland levéltárosoknak, a Handleiding szellemi örököseinek - kik mint cikkünkből is látszik, ma is elsősorban tartanak igényt a Kézikönyv magyarázatának és értelmezésének jogára - az elkészítendő uj kiadásban a Kézikönyv és a szabad proveniencia elvének valamilyen összeegyeztetésére irányuló törekvését látjuk. Ennek - mint látni fogjuk - vannak ellenzői is, akik a Kézikönyv orthodox értelmezéséhez ragaszkodnak és mivel tulajdonképpen ellenfeleik is szorosan a Handleiding nyelvén beszélnek, a vita ojső látásra meglehetősen skolasztikusnak és terméketlennek látszik. Alaposabb átolvasása után azonban látjuk, hogy itt valójában - ha a vitaalap korlátozott volta rolytán igen elméleti és absztrakt formában is, - de a mai levéltárügy igen sok fontos problémája felmerül. (Mint Jelen számunkban egy másik ismertetésben látni fogjuk, még az irattárak és levéltárak viszonyának igen aktuális és égető kérdése is). S ha megoldást természetszerűleg igy nem egykönnyen találnak, az igen árnyaltan és finoman kifejteit kölöatéle álláspontok számos félreismert, vagy felületesen vizsgált, végig kevéssé gondolt kérdés helyes értelmezéséhez is elvisznek bennünket. (Szerk.) H- + + Volf cilike bevezetésében a proveniencia tanának kialakulását ismerteti a H. Stein francia levéltáros által kimondott <Respect des TondsMóI kezdve az -1898-ban megjelent hires holland kézikönyvben (Handleiding) történt végleges megfogalmazásig, majd áttér a tan a különböző európai államok levéltárügyében megfutott pályájának ismertetésére. 4. Csehszlovákia A Kézikönyv a levéltárról a következő meghatározását adja: «4. § A levéltár olyan irott, rajzolt vagy nyomtatott dokumentumok összessége, amelyet a hivatal, vagy a hivatalnok hivatali működése során kapott vagy állított ki, ha a dokumentumnak az volt a rendeltetése, hogy a hivatalban, vagy a hivatalnoknál maradjon*. Ez a meghatározás Volf s:,erint az irattárra vonatkozóan helyes ugyan, de hiányzik belőle annak hangsúlyozása, hogy a levéltárba az igazgatási és tudományos célból kiválogatott dokumentumok tartoznak. Ebben az időben azonban a cseh levéltárügy még nem tudta, hogy a hollandok az • archív* szóval nemcsak levéltárt, hanem irattárt is jelölnek, s ezért a cseh levéltárosok között megindult vita inkább csak félreértés eredménye volt. -~ A holland meghatározás másik hiánya az, hogy csak a hivatal, vagy hivatalos személy működése során keletkezett iratokat tekintette levéltári anyagnak, de a magánlevéltárakat - családiakat csakúgy mint a vállalatiakat -* kirekesztette a levéltár fogalmából. J. B. Nováknak, a cseh Országos Levéltár akkori igazgatójának 4946-ban tartott előadását a cseh levéltárosok általában ugy tekintették mint a hollandok által megfogalmazott tan elutasítását, holott tulajdonképpen elfogadta a tant és csupán azt kifogásolta, hogy a levéltárat a régi irattárral azonosította. Nóvák hangsúlyozta, hogy a *levéltár a kiválogatott, célszerűen rendezett és az utódok számára megőrzött dokumentumok gyűjteménye,*. Nóvák a levéltár feladatának tartotta a múlt és a jelen magániratainak gyűjtését is, sőt a hivatalos anyagot kiegészítő (idegen levéltárból származó) másolatok, fényképek és apró nyomtatványok gyűjtését is. A levéltáros feladatának holland 146