Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - A magyar állami levéltárak jelentősebb növedékei: 1958. január 1.–1960. március 31. / 90–137. o.

A Zalaegerszegi Pőnzügyigazgatóság iratai az intézmény megszűnése, illetve a Zala megyei Tanácsba történt beolvadása után a megyei tanácsnál maradtak. Ezek az iratok már a második világháború hadi eseményei során súlyos károsodást szenvedtek, a megmaradt, és a megyei ta­nács alagsori helyiségében Csáki szalmájaként heverő iratok túlnyomó részét az 4952-1953. évi papírgyűjtő kampány során átadták a MÉH-nek. Az igy megmaradt igen csonka roncsok rendezé­sét már Horváth Ferenc levéltárvezető elkezdte, majd később uj levéltárvezető irányítása alatt a megyei tanács dolgozói folytatták. Az évenként való csoportosítás már be van fejezve. Jegyzék­bevételük még folyik. Befejezték az 4944. és 4945. évi iratok rendezését, és ezeket 5 fm terje­delemben át is adták levéltárunknak. Még kb. 2 fm-nyi anyag Jegyzékelése folyamatban van. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Zalaegerszegi Földmérési Felügyelősége állan­dóan használja az úrbéri és tagositási tőrképeinket és földkönyveinket. Hálából az intézmény dol­gozói, ha valamely községnél még ilyen térképet vagy földkönyvet találnak, ezeket behozzák, és -• az ő érdekükben is biztosabb megőrzés céUából - Levéltárunknak adják át. Ezekről az utólag ;': beküldött térképekről katalóguscédulát vettünk fel, és besoroltuk őket a tagositási és úrbérrende­zést térképeink fondjába. Ezek terjedelme persze kevés, mindössze 0,2 fm-re számitható, mert göngyölt állapotban vannak. Leglényegesebb beszállított uj fondunk, amit a Levéltári Osztály útmutatása nyomán Széli Jánosnénál Miklósfán találtunk, a Batthyány-Bárczay féle nagybirtok (somogyszentmiklósi) gazda­sági iratainak megmaradt töredéke, 4,4 iratfm terjedelemben. Évköre 4804-4944. Régi anyagát 4876-ban rendezték, Jegyzéke megvan, de iratanyaga igen csonka. Ettől kezdve az 4920-ig terjedő iratok teljesen hiányzanak. Roppant érdekesek azonban az 4920-tól (részben csak 4929-től 4943-ig) meglehetős épségben megőrzött iratok, melyek a nagybirtokosi gazdálkodás adatait tartalmazzák. Bárczay Ferenc a tulajdonos férje politikus volt (képviselő, majd titkos taná­csos is), politikai levelezése, választási iratai, magánlevelezése, pereskedése, családon belül foly­tatott perei, és különösen a nagyszámú hitelezőivel folytatott vttái igen bőven vannak dokumentálva. N em érdektelen az egy csoraónyi magánlevelezése sem. Végül egy normál csomóban (0,3 iratfm). átvettük a megyei tanácstól az úttörők által 4959­ben a Magyar Tanácsköztársaság veteránjaitól gyűjtött emlékeket. E fond nevének megtartottuk a • Hősök könyve 4949~böl» cimet. Forrásértéke persze igen nagy kritikával kezelendő, hisz az em­lékek is elmosódnak, az úttörők sem szakszerűen gyűjtenek, de a Tanácsköztársaság helyi törté­netének megírásánál Jól felhasználható. Gyűjtöttünk tondokon kivűl egyes iratokat is, amiket a levéltári letétek meglehetősen nagy sorozatába iktattunk be. Ezek között nevezetes Deák Ferenc 4852-ben kelt levele Szögyény-Marich Lászlóhoz, az 4849. évi kormánybiztosi tevékenysége miatt elitélt Csertán Sándor érdekében-, Martinkovich Jó­zsefnek, Széchényi István pölöskei gazdatisztjének levele az uradalom dlrectorához 4824-ben ura­dalmi és gazdasági ügyekről. Ide soroltuk be a Nagykanizsa első (4690-4754) protocollumáról, - amelyet a Nagykanizsai Múzeum őriz - Iványi Béla által késztteti magyar fordítás egy példá­nyát is, amit á múzeum bocsátott rendelkezésünkre, továbbá a nagykanizsai ferences zárda 4696. évi alapitóleveiének fotókópiáját. * é 437

Next

/
Thumbnails
Contents