Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI. MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Komjáthy Miklós: Bécsi kutatások, bécsi tanulságok / 49–51. o.

szerkezete. Miképpen érvényesülhettek, a hibás szerkezet résein áthatolva, abszolutista politikai módszerek. Tisza István a Monarchiának, kétségkívül egyik legmarkánsabb, páratlan energiájú államférfia volt, akihez képest a koncepció nélküli Berchtold puha, enervált, akarat nélküli egyénisége egészen eltűnt A dualisztikus áUamberendezés sajátos szerkezete mégis olyan hatalmat játszott kezére, amellyel szinte akadálytalanul hajthatta végre politikáját. A közös külügyminiszter politikája csak részleteiben és módszereiben tért el Tiszáétól. De ezek a nem lényegbe vágó különbségek, adott pillanatban, végzetesekké váltak. A polgári-parlamentáris formák mögött elemeiben ittott abszolutista államszervezet ugyanis szinte Metternich-i pozícióba Juttatta a Metternichtöl messze esett, tehetségtelen áTamférfit. Ez az ellentét még telezte a kettős Monarchia tragikumát Bécsi levéltári buvárlataim során, főképp 1960-ban az államapparátus ügyintézésének változó formái után nyomoztam az iratokban. Mint fentebb mondtam, nem jelzetről-Jelzetre haladva mentem, hanem az iratok fényénél a szerkezet funkcionálását próbáltam megfigyelni. A funkció különböző fázisai adták kezembe az aktákat. Mint kutató éreztem igazán a proveniencla elvét szorosan egészen a régmúlt irattári rend megtartásáig követő levéltári rend összehasonlíthatatlanul előnyösebb voltát minden más, mesterséges, mégoly logikus renddel szemben is. Történész, főképp marxista történész számára, aki a mélyebb társadalmi összefüggések felderítésén fáradozik, az élet által produkált természetes rend felbontása és az iratok átskatulyázása béklyó, amely oktalanul és károsan gátolja az egykori valóság rekonstruálását. Az iratoknak a történeti fejlődés során kialakult, természetes rendben tartása segíti legjobban a kutatót abban, hogy a multat a valóságot legjobban megközelítő formában elevenítse meg. Elsősorban azt a kutatót, aki az államapparátus, az adminisztráció történetével foglalkozik. Az ügyintézésnek, kissé talán szokatlan kifejezéssel élve, belső mozgását igy lehet legpontosabban megfigyelni, így vizsgálhattam azt, hogy döntő fontosságú kérdésekben milyen utakon-módokon született döntés az abszolutizmus korában és miképpen a kiegyezés utáni Habsburg-birodalomban. Félreértések elkerülése végett e kis beszámolómban is hangsúlyoznom kell, hogy a forráskiadványt bevezető dolgozatomban az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kormányszerve, a közös minisztertanács történetének még csak vázlatát sem adhattam. A legfelső szinten divó. ügyintézési módok összehasonlításával csupán azt akartam megállapítani, hogy a Monarchia 1867 utáni, polgári-parlamentáris szerkezetén belül maradtak-e abszolutista elemek s ha igen. mi módon Járult hozzá ez a tény a császárkirályság felbomlásához. 1957-ben és 1960-ban is másfél hónapig kutathattam a Haus-, Hot- und Staatsarchivban. Három hónap nem csekély idő, de ha annak az anyagnak immenzus mennyiségét nézem, amelyet kutatásaimba be kellett vonnom, érdemben munkára csak ugy volt elég, hogy a nagyhagyományu inté et minden lehető módon segítségemre volt. Az Osterreichisches Staatsarchiv főigazgatójának, dr. Gebhardt Rath udvari tanácsos urnák minden feszességtöl. hivatali merevségtől ment egyénisége önmagában is erős támasztéka a külföldről érkezett kutatónak. Lehetetlen felsorolnom mindazokat az osztrák kollégákat, akiktől kutatásaim során segítséget kaptam. De nagyot vétenék az őszinte hála iratlan törvénye ellen, ha külön is meg nem említeném A. Németh kedves barátomat, aki messze tul a hivatali kötelesség és a társas érintkezésben szokásos előzékenység határain, mindent megtett, hogy lehetőségeimet maximálisan kihasználhassam. V. Plllich úrra is mindenkor hálásan gondolok, aki az utolsó napokban, amikor már fogytán volt az időm. velem Jött a raktárakba, hogy a legrövidebb utón állapithassam meg. hol van még számomra használható anyag. Komjáthy Miklós 51