Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI. MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Komjáthy Miklós: Bécsi kutatások, bécsi tanulságok / 49–51. o.

Bécsi kutatások, bécsi tanulságok Évekkel ezelőtt megbíztak, hogy gyűjtsem össze és készítsem elő kiadásra a dualizmus korának legfontosabb iratait. A gyűjtést munkaközösség végezte, amely meglehetősen nagyterJedelmQ és sokrétű anyagot szedett össze. A munkálatok előrehaladtával azonban egyre világosabbá vált. hogy a bármily szigorúan megrostált*mégis hatalmas iratgyűjtemény végeredményben nem dokumentálna semmit sem. «Ex omnibus aliquid, ex totó nihil.» így szűkült le fokozatosan a vállalkozás az első világháborús, magyar és közős minisztertanácsi Jegyzőkönyvek kiadására. Iványi Emma gondozásában a magyar Jegyzőkönyvszövegek már megjelentek. Az én feladatom a közös minisztertanács Jegyzőkönyveinek publikálása. A Levéltárak Országos Központja lefényképeztette a Monarchia legfőbb kormányszervének a bécsi Haus-. Hol- und Staatsarchiv őrizetében levő protokolluraait 4867-tői 4948-ig. A tervezett kiadás a filmekről készült másolatokon alapszik. Első perctől kezdve gondoltam azonban arra, hogy a másolatokat össze kéli vetnem az eredeti szövegekkel. Hiszen a film, ha mégoly tökéletes is (ezek pedig nem a legtökéletesebbek), nem pótolja minden tekintetben az eredeti iratot. A Javítások, betoldások^, színárnyalatai, tintával vagy tintaceruzával stb. »„* végrehajtott volta nem minden esetben különböztethető meg élesen, következésképp nem minden esetben dönthető el, hogy a bejegyzések kitől származnak. Márpedig egyáltalán nem közömbös annak ismerete, hogy az efféle Javítás (mint például «der Gesamtmonarchie»"nak *der ganzen> Monarchiera való javítása) Tisza Istvántól vagy egy gépirónőtől származik-e. Ezeken a szövegkritikai problémákon tul még számtalan más, olyan probléma is felmerült, amelynek tisztázásához a bécsi Haus- Hof und Staatsarchivban val

° kutatás elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott Közvetlen feletteseim megértő javaslatára kapott engedéllyel 4957-ben és 4960-ban másfél-másfél hónapra saját költségemen, de hivatali időben kimehettem Bécsbe. Nem tudok merev határvonalat húzni az 57-es és 60-as kutatásaim között. Legfeljebb oly módon* hogy azt mondom ; 57-ben inkább kiadástechnikai kérdésekkel Ioglalkoztam, az építészetből vett hasonlattal élve, előbb az épület beállványozásával voltam elfoglalva, később pedig az épület szerkezetén, architektúráján dolgoztam. Architektúrán itt nem kis túlzással, a jegyzőkönyvszövegek elé írandó bevezetést értem. 57-es kutatásaim során még nem volt exakt elképzelésem arról, hogy mi a pontos célja és mi a konkrét tartalma az efféle bevezető tanulmánynak. Akkoriban mondtam ideiglenes íogalmazatnak szánt bevezetésemben azt, hogy a forráskiadványok elé irt tanulmányokat «müfajtalan műfaj* ^nak érzem, 4957-ben tisztáztam a textológiai kérdéseket s anyagot gyűjtöttem a bevezetés hagyományosnak mondható problamatikájához. Ennek feldolgozása közben határolódtak el számomra a keretek, amelyek között bevezető dolgozatomban mozognom kell. A kialakult gyakorlat az, hogy a publikált szövegek irattani és forráskritikai méltatásán kivül szólni kell a szervről, amely az iratokat kitermelte. De hogyan? Elég-e az, ha egyszerűen leirom struktúráját, működését s megállapítom a működése során keletkezett iratok külső és belső ismertetőjegyeit? A nagy számban felgyűlt adatok mérlegelése során mind világosabban láttam, hogy legalábbis meg kell kísérelnem az irattermeid szervnek, söi maguknak az iratoknak történeti funkciója vizsgálatát is. Már a polgári történetírás megállapította, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia társadalma nem volt egészséges, modern történetírásunk pedig pontosan kielemezte a társadalmi bajok okát s megrajzolta a kor képét, amely a Habsburg-birodalom pusztulására vezetett. A textológiai kérdések tisztázása után 4960Hban kutatásunk ennek a folyamatnak első látszatra talán szűk. valójában - kapcsolatai és elágazásai révén -» széles területre kinyúló szektorát, az intézmények működésének egyetlen részletét, az ügyvitelszervezés és ügyviteltechnika bizonyos elemeit igyekezett tisztázni. Köztudomású, hogy az intézné nyék a felépítmény alkotó részei s így általában a megfelelő tár sadalmi-gazdasági formáció igényei alakították ki őket. Ennek általános megállapításán túlmenőieg azonban látnunk kell azt is, hogy konkrét formáik, a keretek, melyek működésük apró részleteit szabályozzák konkrét politikai helyzetek szüleményei. S mivel a felépítmények általában csak fáziskéséssel követik az alapban végbement változásokat, az intézmények is általában jóval túlélik azokat a politikai helyzeteket, melyek őket létrehozták. Túlélte azt az igen rövid ideig aktuális, politikai helyzetet amely őt a kiegyezésben megalkotta, a dualista állam legfőbb kormányszervei közös minisztertanács is. 49