Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Vita a Szovjetunió állami levéltári fondja tematikai katalógusa klasszifikátor-tervezetéről / 171–173. o.

csak saját népükre, hanem részben Grúzia, részben Armenia népére vonatkoztak. Az eredmény az lett, hogy bár saját népük történetére vonatkozólag korántsem sikerült valamennyi történeti iratot összegyűjteni, a másik két kaukázusontuli szövetségi köztársaság kutatóit is megfosztották a népük történetét tükröző forrásanyaguktól. Nem teljes gyűjtemények keletkeztek ily módon Aszerbajdzsán központi levéltárában, de kutatóik, ha teljes forrásanyagot akarnak feldolgozni, ma is kell. hogy más levéltárakban is kutassanak. 1922 óta hivatalosan is leszögezett alapelv, hogy levéltári fondot megbontani nem lehet. Már az előbbiekben láttuk, hogy a kaukázuson-tuli köztársaságokban sérelmet szenvedett ez az elv 4922 után is. Sajnos - állapítja meg a cikk - még máshol is előfordulnak hasonló esetek (bár nem oly nagy mértékben). Van tennivaló azon a téren is, hogy néha össz-szövetségi jelentőségű fond köz társasági levéltárban van, és - természetesen - az ellenkezőjére is van példa. Az 4958. évi szabályozás a Belügyminisztérium Levéltári Főigazgatóságára bízza a komplektt zálás megszervezését, minden levéltári íondnak és fondkomplexumnak az őrzésére egyedül illetékes levéltárba való irányítását, A Főigazgatóság íoglalkozik is e munkával, igy, remélhetőleg, hamarosan elérik az ideális és végleges állapotot. Minél hamarabb, annál jobb a tudomány és népgazdaság szempontjából. A cikk végül azzal a kijelentéssel zárja mondanivalóit, hogy követni kell a három balti szövet ségi köztársaság levéltárosainak példáját, akik már közmegelégedésre megoldották a három köztár saság» Észtország, Lettország és Litvánia fondjainak szétválasztását. Az egykori balti kormányzóság székhelye Tartuban (oroszul Jurjev, ma Észt Szövetségi Köztársaság) volt. Az első világháború, után a volt balti kormányzóság íondjait a békeszerződés értelmében a szovjet állam kiadta a három burzsoá köztársaságnak. Azok elosztották maguk közt és mindhárom ország megkapta a saját törté- *netére vonatkozó anyagot. 4945 után az immár szovjet szövetségi köztársasággá lett három balti ország levéltárosai elhatározták, hogy a fond oszthatatlansága elve alapján revideálják a kérdést, Ma az a helyzet, hogy a kizárólag Észtország területére vonatkozó fondok ennek központi levéltárai ban, a kizárólag Litvániára vonatkozók Litvániában vannak, mig a mindhárom szövetségi köztársaság korábbi történetét tükröző fcndok <volt balti kormányzóság különféle hivatalai) Rigában őriztetnek, A modern iratreprodukálás (mikrofilm) lehetőségeit széleskörűen felhasználva a másik két köztársaság kutatói is hozzáférhetnek az őket érdeklő központi iratanyaghoz. Bélay Vilmos VITA A SZOVJETUNIÓ ÁLLAMI LEVÉLTÁRI FONDJA TEMATIKAI KATALÓGUSA KLASSZIFIKÁTOR^T ERVEZBTJÉRÖL Korunk hatalmas technikai felfedezései ne© maradhattak és nem is maradnak hatás nélkül a levéltári munkára sem. A levéltár feladatainak egyre több szektorába nyomulnak be a modern tech nika eszközei. Az őrzésben igy kap egyre nagyobb szerepet a mikroíilm, és könyvtári vonalon már tettek kísérleteket az eddig legsaJ4tlagosabban emberhez kötött könyvtári (és levéltári) munkának, a tudományos információnak gondolkodó gépek alkalmazásával történő gépesítésére is. Valóban a ki bernetikus gépek mai magas technikai színvonala mellett már nem számit lehetetlenségnek a levél tárból nyerhető tudományos információ gépi módszerekkel történő kigyűjtése, kombinálása, s a kutató számára való kiszolgálása. Ennek előfeltétele: az adatszolgáltatás rendszerének kidolgozása, a felhasználható adatok kijegyzése, s majd a kigyűjtés programozása, persze végig emberi munka marad, de hogy a rendelkezésre álló (esetleg sok tízezernyi) adat gépi kigyűjtése és a kombiná ció gépileg biztositható nagy lehetőségei milyen perspektívát jelentenek egy majdani kutatás számára* az könnyen elképzelhető. Ha egyelőre még csak távoli perspektívaként is, de már ezzel is számolva vitatta meg 4959 márciusában a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának Módszertani Bizottsága kibővített ülése az ál # 474