Levéltári Híradó, 10. (1960)

Levéltári Híradó, 10. (1960) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Oltvai Ferenc: Tíz év népművelési munkájának tapasztalatai a Szegedi Állami Levéltárban / 111–121. o.

Előre kell bocsátanunk azonban, hogy a Szegedi Állami Levéltár anyagának propagálása szempontjából igen kedvező helyzetben van. E munkában segítségére vannak ui. a társintézmények: a területén lévő két múzeum; a szegedi Móra Ferenc és a makói József Attila muzeumok, továbbá az igen fejlett területi könyvtárhálózat. Szempontunkból különösen a szegedi Városi Somogyi Könyv tár és az Egyetemi Könyvtár jelentős. Megjegyzendő továbbá, hogy népművelési munkánk nem korlátozódott csupán szorosan vett gyűjtőterületünkre, vagyis Csongrád megye területének felére. Akár kiállítást, akár előadást tartottunk, vagy cikkeket irtunk, mindig tekintettel voltunk a szomszédos Békés megye területére is. ügy véljük ugyanis, hogy a levéltáraknak egymást segiteniök kell és egymás anyagát és lehetőségeit Jobban igénybe kell venniők. Helyesen teszi tehát folyóiratunk, a Levéltári Híradó is. ha a népművelési munka hazai és külföldi tapasztalatainak helyet ad. Ezen a téren az elmúlt -10 év alatti működése nem hagyott hátra kívánnivalót. Egyetértünk a Levéltárak Országos Központja elhatározásával abban, hogy 4960. évben egy munkabizottságot létesített, amelynek az a feladata, hogy irányt is szabjon a népművelési munkának. M-üködése eredményének tekinthetjük, hogy a levéltárakban állandó kiállítások létesültek, A levéltárosok megértették a felhívás szándékait és ennek eredményeként szép kezdeményezések létesültek.

2 Központi irányító szervünk akkor cselekszik helyesen, hogyha ösztönöz, kezdenie*- *

:nyezéseket felkarói, megteremő a propagálás anyagi feltételeit, különben pedig tág teret engeda'helyenkénti témaválasztásnak.: u .^ z} .'- - "o ^ a) Elsősorbanarrakoli utalnunk,hogy milyen hatékonyan segíti a munkái a propaganda. . Nem vé gez teljes értékű munkát az a levéltári kollektíva, amelyik nem tart kapcsolatot a külvilággal, nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak arra, hogy munkájukról a közvélemény tu~ , domást szerezzen. Ha valahol érdekes dokumentumokat találnak, érdemes arról hírt adni, mert az olvasókat ezek a hírek érdeklik. Példát vehetünk muzeológusainkról. A sajtó naponként foglalkozik munkájukkal, nincs olyan ásatás, vagy kiállítás, amelyről ne jelenne meg akár csak néhány soros közlemény is. A mi híreink közreadása, annak megfogaluázása nehezebb. Óvatosabbnak kell lennünk, mert a szakértők úgyis tudják, mi az uj és értékes. (Ebben a, tekintetben elrettentő híradások is akadtak a közelmúltban, amelyekben a levéltári iratokat elsősorban rendszerint poros holmiknak tűn tették fel.) Szegeden az elmúlt tiz év alatt számos hirt tettünk közzé egyes különlegesen érdekes dokur mentumainkról. Pl. a boszorkányperek iratairól, amelyeket ugyan Reizner János, a város történetirója már több, miit 60 évvel ezelőtt is közölt, de a jelenleg «talált» irat eddig valóban ismeretlen volt és változtat azon a képen, ami a hírhedt szegedi boszorkányperekkel kapcsolatban kialakult az irodalomban. * •• Hírt adtunk többek között a Gyulai Állami Levéltártól kölcsönkapott Gyomai Kner Nyomda iratainak legnevezetesebb darabjairól, pl. Balázs Béla leveléről, amelyben József Attilára hivia fel a figyelmet. Az ilyen hírek a szegedi újságolvasókat érdeklik, hiszen Balázs Bélának meg József Attilának szegedi évei jelentősek voltak életükben. Ebből az anyagból a jövőben is szándékozunk kisebb közleményeket írni. b) A levéltárügy országos és helyi propagálása igen fontos ügy. Csak sajnálhatjuk, hogy az országos jeüegü napi sajtó keveset foglalkozik vele. Kínálkozó alkalmakat mulasztottunk el, 111. kellőleg nem használtunk ki, mint a Magyar Országos Levéltár fennállásának 200 éves évfordulója ün népiesét a nemzetközi találkozókon való részvételi sib. Ugy véljük az államosítás 10 éves évfordulója alkalmával nem szabad mulasztást elkövetnünk. A nap! sajtón kívül a képes heti és havi folyóiratok is kihasználandók. Levéltárunk ebben az irányban is iell lépéseket S mivel levéltárunk ennek a révén közismert szervvé vált a szegedi sajtó is többször foglalkozott elhelyezésünk kérdésével, £ cikkek alapján a közügyek iránt érdeklődök ismerik problémáinkat s jórészben ennek is köszönhető, hogy a túlzsúfolt városban legalább eddigi raktárhelyiségeinket sikerült megtartanunk, A központosítás -10.éves évfordulójáról s annak jelentőségéről, a szegedi levéltár munkájáról is jelent meg cikk. Állandóan adtunk közleményeket kiállításainkról a levéltárban folyó begyűjtési és selejtezési munka ról, mert hisszük, hogy ha a dolgozókat megismer teljük munkánkkal, kivívjuk becsülésüket az anyag és az intézné ny iránt. 112