Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A fondképzés néhány tapasztalata Debrecen város feudális kori iratai alapján / 80–92. o.

Ha a provenienciát, mint az iratok rendezésének elvét vesszük alapul, akkor annak több megkülönböztető ágazatára ismerünk rá. A proveniencián belül ugyanis több szerkezeti elgondolás húzódik meg: legelőször is maga a fond elv, amely megtartotta az iratok eredetének, keletkezésének forrásához (hivatali, magán, jogi stb.) alkalmazkodó rendezést, de az iratok elrendezésénél a racionális elgondolásokból származó tárgyi következtetések alapján állott; a másik elrendezés a szigorú irattári elvet követte, amelyet az <188"1. évi porosz rendelkezés és a holland iskola valósított meg. Ez az elv kizárólag a regisztraturát hajlandó elfogadni minden rendezés alapjaként s az attól való eltérést súlyos hibának, levéltárrombolásnak minősít. A harmadik elv a szar bályozó irattári elv un. szabad proveniencia, amely föltétlenül tiszteletben tartja a regisztraturát, de csak a használhatóság határain belül s az egykorú irattárosokat élő, cselekvő embereknek látva >-» helyesen é-, az általuk elkövetett hibák korrekcióját föltétlenül indokoltnak érzi. Végül egy másik elgondolás a hivatal felépítésének szervezeti formáira alapítja a rendezést (Verwaltungsstrukturprínzip), amely a hivatali struktúrából és annak funkciójából indul ki . Lényegében ez az elv is a fond elv egyik megnyilvánulásaként volna felfogható, ha következetesen valósítjuk meg a rendezést mert - szerintünk - a hivatali struktúra és funkció együttes szemlélete racionális elrendezésre vezet, tehát a, tárgyi szempontokat állítja előtérbe, bár nem következetesen. Látható tehát, hogy a provenie ne iának hány értelmezésével találkozunk az ujabb levéltártudomány! elméletben s ugyanezek a kérdések érvényesülnek az általunk ismert levéltári gyakorlatban is. A proveniencia tehát nem azonos a regisztratura elvével s a íondképzós éppúgy kifejezi a levéltári provenienciát, mint a regisztratura porosz-holland elve. A proveniencia elve tehát összefoglaló gyűjtőfogalom minden olyan levéltári eljárásra, amely valamely módszeres tevékenységgel kívánja visszaállítani akár az iratok egykorú rendszerét, akár pedig az egykorú rendszertől eltérően azok tárgyi <- tartalmi összefüggéseit De tudományos eljárásnak csakis akkor nevezhető, ha nem bontja szét a hivatali életben kialakult szerve2eü kereteket, tehát sem tárgyi alapon, sem a kutatás kedvéért nem kever össze különböző szár* mazásu és más-más intézménytől eredő iratokat Akár az írásos képződmény eredeti rendjét állítja vissza, akár elképzelt kiinduláspontot vesz alapul, föltétlenül szeme előtt tartja az irat képző szerv azonosságát Minden okmány ugyanis belsőleg összefügg egymással, továbbá a hivatal ügyvitelével, amelynek működése során létrejött. Nem mesterséges képződmény, mint a könyvtár anyaga, amelyet egymástól - bár nem minden esetben - el lehet választani. Emiatt nem sorozhatok egymás mellé pl. a földfoglalások iratai vagy anüTeudális parasztmozgalmak anyaga különböző irat képző szervekből kiemelve, bármennyire is öszsseíüggnek egymással tárgyilag, A levéltári provenie ne iának egyik megnyilvánulási elmélete tehát, mint már láttuk, a f ondelv. Maga a fond meghatározása sem egységes a levéltári terminológiában. Változatosságára mutat rá Meisner, amikor a fondnak hét értelmezését sorolja fel. Vannak, akik azonosítják aprove* nie ne iával. Ez az azonosítás teljesen helytelen, mert már látnivaló volt. hogy a fond csak egyik ágazata a provenienciának s nem egy azzal. Mások nem a prove ni epe iával azonosítják, hanem meghatározott szerkezetű iratképzéssel veszik egynek. Vannak, akik a fondban nem látnak egyebet mint egy iratképzö szerv állagát (Bestand). Többen akármilyen levéltári anyag heiyi csoportját értik fond alatt Vannak, akik több különálló íondoí fognak össze egy fond fogaim a alatt s kronologikusan határolják el más fondíöl. De lehet a fondoí egy ország összlevéliári anyagára is értelmezni. S végül vannak olyanok, akik a íondot a regisztraturával veszik azonosnak. íme: mennyi változatban jelenik meg az újkori, modern levéltártudományban a íond elve s éppen ezért egyik legbonyolultabb elméleti kérdés, amely sok vitára adhat alkalmat a feudáliskori íondképzós problémája. A németek egyénileg értelmezik a • íond elvet Szerintük a fondelv nem egyéb, mint annak érvényesítése, hogy svaiamely egységet alkotó állagot teoretikus séma szerint rendeznek, melynek alapjául JHHB az állagból oredü nézőpontok érvényesülnek, hanem az (anyagon) Kivül álló szem-