Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Új szovjet levéltári útmutatók / 218–221. o.

egyes, szerinte másodrangú londok bekerültek a tárgyaltak közé, mások, amelyek megérdemelték volna a tárgyalást, a mellékletbe szorultak, üt mind hivatalok, mind egyes magánszemélyek eseteire lehet hivatkozni, mindkét kategóriában. LG, Szaitko «Az állami levéltárak útmutatói összeállításának módszertanáról* c*cikkében,, amelyet magyar fordításban a LI 1958. 1-2. számának 163-174. oldalain olvashatunk, leifogásokat emel a CGIAL útmutatójával szemben, több pontatlanságot vet összeállítóinak szemére. Jeroskin ebben a kérdésben nem ért egyet Sznitkoval, számos példán mutatja be, hogy a kritika nem jogos, Helyesi: jeroskin azt, hogy az egyes íondokra vonatkozó megjegyzések mind egy-h elyütt a íond jellemzése (karakterisztikája) elején megtalálhatók. Kilagásolja azonban, hogy nem közli a fondróí készüli segédletek mennyiségéi, minőségét és elkészítésük Idejét. Hiba szerinte az is, hogy az egyes íondok történetéről irt ismertetések nagyon lakonikusak, nem mondanak el min den szükségesei a íondróL Van azonban példa az ellenkezőjére is, néha részletesebbek magának a fondnak jellemzésénél. Rámutat néhány kisebb pontatlanságra. így pl. a szenátus nemcsak igazságszolgáltatási, hanem egyúttal feíügyeletí szerv is volt. Egyik-másik szerv megszüntetésének éve, vagy ~ ''" '• ha pontosabb dátumot ad - hónapja és napja nem felel meg a valóságnak, mert akkor nem szüntették meg, csak átszervezték. Előnyösen különbözik a többi útmutatótól abban a tekintetben, hogy az egyes fondok jellemzésében valóban fontos iratok vannak kiemelve, nemcsak illusztrációként használja a kiemelés módszerét Javasolja, hogy a CGIAL tudományos-tájékoztató könyvtárának katalógusát tegyék nyomtatásban közzé. Ez rendkívül értékes, ritkaságokat magába foglaló, 125 000 kötetes könyvtár. Jeroskin vitába száll Sznitko cikkével a bibliográfia szükségességének kérdésében. Szniiko említett cikkében (LH id, hely 173. old*) kijelenti, hogy bibliográfiára nincs szükség az útmutatóban.. Jeroskin szerint igenis szükséges az. Többek közt azért is, mert ez megmenti a kutatót attól a gyakran előforduló baklövéstől, hogy újra tfelfedezzen* egyes fondokat, vagy iratokat,, amelyet a kutatók már őelőtte használtak, vagy éppen publikáltak. Az Útmutató mellékletben közli a levéltárban őrzött, de a komplektizáció értelmében más levéltárnak átadandó fondok jegyzékét, beleértve azokat is, amelyeket 1950 után már át is adtak* A kötetnek természetesen van személy-, földrajzi név- és tárgymutatója. Utóbbival kapcsolatosan kifogásolja a bíráló, hogy kevés figyelmet szentelt összeállítója a bolsevik sajtó kérdéseinek,, ÖsssefogíalVa : a kötet szerkesztői hibákat követtek el az anyagnak a köteten belüli felosztásában, az egyes fondok értékének megítélésében és a fondképzők történetének előadásában. Ezek azonban távolról sem súlyos hibák. A kötet - mint bírálója is hangsúlyozza igen nagy segítséget nyújt a Szovjetunió legnagyobb történeti levéltára anyagának megismerésében. + + + Ugyancsak az Isztoricseszkij Arhivból értesülünk. (1958. 4. sz. 242-244, L) hogy a Szovjetunió Judom ányos Akadémiája Művészeti Intézetében a színházi osztály kibővített ülésén megvitatták az irodalmi és Művészeti Levéltár (CSALI) uj útmutatója első kötetének kéziratát. A levéltárnak volt már korábban is útmutatója. Ez az uj abban különbözik elődjétől, hogy a levéltár valamennyi fondját felvették összeállítót Nem került azonban valamennyiük tárgyalásra, csak a fontosabbak, a többit csak annotált jegyzékben sorolják fel. Ebbe az uj utmu219