Levéltári Híradó, 9. (1959)

Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szedő Antal: A lisszaboni V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia / 107–111. o.

a központi levéltárakban. 1958-ban 30 000. Ezek iőleg történészek, jogászok, irók. újságírók. Ha egy irat ki van adva. vagy le van filmezve, akkor az eredeti iratot nem adják ki a kutatónak* Ezután a kutatóterem felügyelőjének kérdését vitatták meg. Itt két álláspont kristályosodott ki. Az egyik álláspont szerint, mivel a kutaióterem felügyelője utján szerzik külső emberek benyomásaik túlnyomó részét a levéltárakról, ennek komoly, nagytudásu embernek kell lenni, aki ismeri a levéltár minden anyagát Ez esetben a levéltár legtekintélyesebb tudományos munkatáp sai rövid eblMicsszabb időközönként egymást felváltva, vezetik a kutatótermi munkát, így van ez Belgiumban, Dániában, a Vatikánban, sí;.. HiétBétarszágban. Szovjetunióban. Magyarországon a referensek tájékoztatják részleteaen a kutatót, a fcutot&twral f

elü»ye!ő csak organlzái. Majd a kutatások nyilvántartásáról esett i .neiaországban (Braibairt közlése szerint) és Spanyolországban (Bordonau közlése szerinti- nyttvántartltuk alapjai tudják mondán levéltárakban, hogy az egyes témákra ki és mikor kutatott és mit publikált Battelli^ (Vatikán) közli, hogy ez náluk képtelenség, mivel vannak, anyagok, melyeket évente '4ö~5ÍKszer vesznek kézbe, A; második napon egy igen érdekes kérdés került szőnyegbe i a levéltárak a történeti kutatás szolgálatában. 4 vita Altman (Lengyelország) felszólalásával indul? meg, aki elmondott . hogy Lengyelországban igen szoros az együttműködés a levéltárosok és történészek között 4? együttműködést azonban helyes lenne internacionális sikon tovább vinni így pl. lengyel és sz.>cJet levéltárosok együttműködtek az I863~as lengyel felkelés forrásainak felkutatásában. Harden* berg (Hollandia) felveti a kérdést, hogy a levéltáros kezdeményezzen^ kutatásokat vagy csak támogasson levéltári eszközökkel kutatómunkákat Sabbe szerint a levéltáros íő feladata a levéltárában lévő anyagot őrizni és segédletekkel hozzáférhetővé tenni Kezdeményező szerepet vállalni történeti kutatómunkánál, elvonná a levéltárosokat tulajdonképpeni feladataiktól. Ez azonban nem jelenő azt hogy ne foglalkozzanak semmiféle egyéni kutatómunkával, Jörgensen (Dánia) egyetértett Sabbe-bal. de azzal a fenntartással, hogy a d okúraentumkiadványoknál lehet kezdeményező szerepe a levéltárosoknak.. Batteíli még dokumentum kiadványoknál sem tud kezdeményező szerepet vállalni. A Vatikáni Levéltárban segédleteket készítenek a kutatók számára és ez igénybe veszi minden idejüket Megemliü az összes segédletekről készült általános mutatójukat Silveira is a leltárak és dokumentum kiadványok közzétételét tartja a legfontosabb feladatnak* De emellett irnak monográfiákat is, Belov a dokumentum kiadva nyolcat tartja föíeladatnak, ez érez* he tőén csökkentheti a kutatótermek forgalmát is. Fontosak a kiállítások is. De részt vesznek a levéltárosok sok történeti kutatásban is, Sabbe is elismeri a leltárak és forráspublikációk fontosságát Ezeknek elsősorban a leltáraknak kiadására van pénzük. Bautter hangsúlyozza a levéltárak koordináló szerepét* el kell kerülni hogy többen egyszerre dolgozzanak egy témán, anélkül, hogy tudnának egymásról. Ezért kell nyilvántartani a kutatásokat Lombardo (Olaszor* szag) szerint, a levéltáros feladata főleg a forráskiadvány készítése (ezek őszerinte a tökéletesen analitikus leltárak), A leltárak elé irt szokásos előszavak csak történeti kutatómunkán alapulhatnak ( szerv* és levéltártörténet). Itt már a kétféle munka összekeveredik. Nehéz tehát határvonalat húzni a történész és a levéltáros feladatai között Felveti a kutatóknak és különö* ' sen a levél utlán érdeklődőknek adott felvilágosítások mélységének kérdését Nincsenek a levéltárban dolgozók kellő számban, tehát itt íeltétlenül korlátokat kell szabni. BaíteiM elmondja, hogy a kutató professzorok sokszor féltékenyen őrzik kutatásuk tárgyát és nem halandók annak közzétételébe belemenni. Silveira rámutat arra. hogy az utóbbi időben sok hozzánemértő foglalkozik történetirássat Mivel a levéltáros nagyon jól ismeri a forrásanyagot feladata, hogy időír ként ö végezzen kutatómunkát, E sorok irója ismertette a magyarországi helyzetet ahol hoszszu időn keresztül a levéltárak, de efsősorban az Országos Levéltár a meg nem lévő kutatóintézeteket pótolták, Mi is a leltárak és forráakiadványolc készítésében látjuk a fő célt de időkedvezménnyel lehetővé tesszük a kutatómunkában való részvételt is. Sante (Nyugat-Németország) rámutat arra, hogy a kutatások kérdése éppúgy tömegproblémává terebélyesedett mint az iratok levéltárba való áramlása. Valóságos vadászat folyik meg nem irt témákra. Gyakori a négermunka, mikor is idős professzorok fiatal egyetemi hallgatókkal végeztetik el a kutatást Á fiatal professzorok maguk kutatnak. Sabbe helyteleníti azt a magatartást, mely a levéltárat 108