Levéltári Híradó, 9. (1959)
Levéltári Híradó, 9. (1959) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szedő Antal: A lisszaboni V. Nemzetközi Levéltári Kerek Asztal Konferencia / 107–111. o.
Szedő Antal' * LISSZABONI V, NBMZBTKÖZ1 LEV toABI KEREK ASZTA L KONFERENCIA Az 4959. évi V. Nemzetközi Levéltáros Kerekasztal Konferencia üléseit Lisszabonban, illetőleg ott és a környező városokban tartotta. Tekintettel egy angol ipari kiállítással kapcsolatos nagy idegenforgalomra, a rendezőség a konferencia résztvevőit Estorilban. a Lisszabontól 26 kilométerre lévő tengeri fürdőhelyen helyezte el. egy újonnan megnyílt vadonatúj szállodában, melynek első vendégei éppen a konferencia résztvevői voltak, 20 ország képviseltette magát, azonkívül az UNBS00 is és megjelent az BNSZ new^yorki levéltárának a vezetője is. összesen 37 delegátus. Első Ízben Jelent meg a Vatikán, Irán, Görögország és Finnország levéltár ügyének vezetője. Mint látható, a IV. Kerek Asztal Konferencia volt ezideig a leglátogatottabb a hasonló konferenciák közül, A három ülés közül az elsőt Lisszabonban, a másodikat Sintraban, a harmadikat Cascaisban tartottuk. Sintra a hegyek között lévő volt királyi nyaralóhely. Cascais ugyancsak fürdőhely az Óceán pályaív Jellemző a levéltárak szoros kapcsolatára a muzeumokkal, hogy az ülések színhelye mindig múzeumi épület volt Egyébként vendéglátónk Silveira nemcsak a portugál levéltáraknak, hanem a könyvtáraknak is főfelügyelője, A konferencia résztvevőinek alkalmuk volt kirándulások során megismerni Európa legnyugatibb pontját a Cabo da Rocca*t ezt az óceánba benyúló sziklafokot Ribatejo tartományt mely termőföldjéről és halgazdagságáról hires. és a spanyol határvidéket Bvora városával, a Braganza-dinasztia szülőföldjével* Meg kell említenünk, hogy a háromtagú szovjet delegáció, a kéttagú román delegáció és e sorok írója Párizsban kapta meg a portugál vizűmot-; az ott töltött négy napot a felsorolt delegátusok a francia országos levéltár (Archives Nationales), a külügyminisztérium levéltára és a Tours-i megyei levéltár tanulmányozására használták fel, hála a francia Direction des Archives kalauzolásának és vendégszeretetének, valamint Charles Braibant főigazgató kollégánk szerető gondoskodásának. Ami a konferencián lefolyt vitákat illeti, el lehet mondani, hogy a vitakészség rendkívül eleven volt de a legélesebb viták mellett is megnyilvánult egymás véleményeinek tiszteletben tartása, a megértő szándék és a bármelyik oldalon elért eredmények elismerése. Az első napon a téma a kutatóterem és a levéltári anyag kikölcsönzése volt Bordonau (Spanyolország) kifejtette, hogy náluk a külföldiek ugyanolyan feltételek mellett kutathatnak, mint a belföldiek, Altman (Lengyelország) és e sorok irója azt az álláspontot képviselték, hogy ezen a téren a külföldieknek csak a reciprocitás alapján lehet azonos feltételeket biztosítani. Sorok irója elmondotta, hogy egyes külföldi levéltári központokkal milyen egyezményt kötött a Levéltárak Országos Központja. Sandri (Olaszország) kifejtette* hogy ők reciprocitás nélkül is hajlandók ugyanazt a lehetőséget biztosítani a külföldi kutatóknak, mint az olasz állampolgároknak. Battelli (Vatikán) csak nemzetközi szabályozást Iát lehetségesnek. Különben Silveira (Portugália) panaszkodott a Kerek Asztal Konferenciákat előkészítő kérdőívekre, igen sok adatot kivannak és rövid határidőt adnak. A trópusokon nem lehet pl. olyan munkatempót kívánni, mint a mérsékelt éghajlaton, Bautier (a referátum készítője) arra panaszkodott hogy nehéz egy nevezőre hozni az egyes országok adatait mivel a kérdőpontokat különbözőképpen értelmezik. A levéltárai: látogatottságát illetőleg Battelli rámutatott arra, hogy a számok nem mindig tárják fel a valódi helyzetet Olvassa, hogy egyes országokban több ezer kutató fordul meg a levéltárakban, a Vatikáni Levéltárban viszont évente csak 400 egynéhány kutató fordul meg, viszont évente 250 publikáció alapul a vatikáni levéltárban végzett kutatásokon, Bautier ezt annak tulajdonítja, hogy a vatikáni levéltárban nagyon képzett emberek kutatnak, SjibJ£ (Belgium) a kutatók kezén eltűnt iratok kérdését veti fel. A belga levéltárakban több akta tűnt el ilyen módon, mint a selejtezések által. Braibant (Franciaország) elmondja* hogy a tolvajok száma az utóbbi években erősen szaporodott Az eltulajdonított iratokat magas áron értékesitik. Meg kellett szigorítani a kutatótermi rendszabályokat pb távozás előtt ki kel! nyitni az alitatáskát Sabbé a bélyeggyűjtők által teremtett veszélyekre mulat- Bautier elmondja, hogy egész magánlevéltárakat vásárolnak meg a bélyeggyűjtők, Belov^ (Szovjetunió) érdekes adatokat közöL Míg 1945-ben 2000 kutató fordult meg 407
